Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

kánt felváltották a levezetőket. Díjazásukat a lovak számához és a távolsághoz igazították. Ritkán külföldi útjuk is^ akadt. A vásárra érkező külföldi és hazai lökéreskedők, a helybeli és vidéki lővásárlők idejében elkezdtek szemlélődni, s egyik-másikuk gyorsan végigjárta a lóvásárt, hogy tájékozódjon vajon talál-e magának való lovakat, és melyikért mennyit kérnek. A pénzesebbek a lóállomány legjavából iparkodtak vásárolni. A honvédség és a közös-hadsereg részére vásárló bizottság is megjelent s a remonda csikókat, meg a tüzér lovakat válogatták, s azokért jó árat fizettek. A külföldiek, meg a pénzesebb vevők a fajtákban is válogattak. Ilyenek voltak a mezőhegyesi, bábolnai /arab/, muraközi, nónius, furió, gudrány, lepke, vészmadár, angol telivér, stájer és a belga lovak. A kisebb pénzű emberek a lehetőségig páros lovakat, vagy a másik lovukhoz hasonló lovat igyekeztek vásárolni, .általában igen kapósak voltak az almásderes, almáspej, kökényderes, seregély-deres és a meggyszinpej lovak. A színfoltokat ritkán kifogásolták, de arra igen ügyeltek, hogy a kiszemelt ló színfoltja a párjáéval egyezzen. A "szárcsa", "hóka", "cjillagos", vagy "lámpás" ló nem illett a tiszta homlokú mellé. A válogatósabb vevők a testi vagy egyéb hibáju lovakat igencsak kerülték. Ilyeneknek tartották pl. a keskeny szügyü, rontott billegü, szük elejü, nyulfogu, nyúlszájú, szamár orrú, teletalpu, pókos lábu, lapdás, kondor, csókaszemü, harapós lovakat. Nagy szereptik volt a lóvásárlásban a kupeceknek. Lehetőleg hibás lovakat vásároltak olcsó pénzért, hogy azokat - az életben tanult ismereteik vagy kuruzslásaik által,s ha csak lehet -, még ugyanazon a vásáron nyereséggel el is adják. Segítőtárs vagy társak segítségével dolgoztak. Az ügyesebb kupec, ha akarta, felpuffadt a lova, sántított vagy csökönyös lett. Harmadnapra visszaadta neki a