Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

kúthoz, mert a viz ilyenkor nem izlik nekik. Ilyenkor vederben viszik nekik a vizet az istállóba és ott isznak fel. A lovak legeltetése Régebben, amig szilaj, félszílaj, kezes és kurta ménesek is voltak, egy csikós a jószág előtt haladt, s nem engedte, hogy a lovak gyors iramban haladjanak, kettő pedig oldalt vigyázta, hogy nagyon széjjel ne terüljenek s kárba ne mehessenek* Igyik másik lovon kolomp is volt, mert a kolompnak összetartás ereje volt. A kolompos lovakat követte a többi ló is. Többnyire vén anyakancák nyakára kötötték, melyeket vénségük miatt igázásra már nem használtak* Néhány csikó nyakára csengőt kötöttek. Néhol a gazdák kurta méneseiben is volt egy kolompos, mert a kolospszó emelte a puszta hangulatát. Amely gazdaságban 15-20 rideg ló volt, azokat a gulyás őrizte csak, a szarvasmarhákkal. Az ilyen szilaj lovaknak éjjelre külön "akolkorlát" kellett, négy soros korlátfával ellátva, mert a marhák közül kitörtek volna. A gazdák kurta méneseit és lovait éjjelenként is legeltetni szokták, mert a ló mindig enni szeret. Egész éjjel kódorogtak, legeltek, de a marhák után nem szivesen legelt, mert a marhaszagot nem szerette. A pásztor alhatott ugyan mellettük, de csak ugy, mint a nyúl, ébren, őrzésükre Sok helyen a maga gyermekeit is felhasználta a gazda; egyik a répa, másik a kukorica felől feküdt le s onnan fülelték, hogy a lovak lábain merre csörög a vasnyüg, vagy merre ropogtatják a kukoricát. Voltak kötél és szőrnyügök is, kivált a régi időben. Ezek használata esetén is, a pásztornak éberkedni kellett. Egyik barátunk gyermekkori lópásztorkodásáról igy zengedez; ...Szűröset őszi dér lepte be hajnalon, Alig volt már egy-két levél a gallyakon. Pusstaföldön háltam, csillagos ég alatt, Mennyi sok szép álmot szőttem, szűröm alatt... lis Molnár Imre meg éjjeli pásztorkodásáról igy emlékezett meg;