Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

- ...Két lovat sok helyen egy nyűgbe, ügynevezett keresztnyűgbe vertek. Mindkát lónak a jobb léhára kapcsolták a nyűgöt. Én hideg ősszel már mindig a ló hátára másstas fel, igy a ló teste melegítette a hasamat, sert ráhasaltam s végig a szűrrel takaróztam. Könyökeimet dugtam csak a szűr ujjába, a kezemmel pedig összefogtam a szűr elejét. így aludtam néha 1-2 órát, de nagyon hosszú volt ám az éjszaka, már ugy Dömötör felé. Istállóban a ló éjjel, de ha volt ideje és bátorsága, nappal is lefeküdt. így jobban pihenhetett. Sok ló, síikor alszik, hortyog is. Ha kialudta magát, hajnal felé magától is fölkel, mert a hasa fölkelti. A lovak tisztántartása, usztatás Az istállós lovakat az e célra készült vakaró eszközökkel naponként megvakarják. E célra külön vékony fémlemezből, rövid fanyélre vakarókefék készültek. A csiklandőí^bb lovakat szalmacsutakkal csutakolták a por és piszok ellenesetleg valami pokrócdarabbal húzogatták végig a testét, a lábszárakat, fejét, farkát és sörényét. Ezek a tisztítási módok azért jók, hogy a ló se bőr, se féreg betegséget ne kaphasson. Etetés közben cgyan nem jó a lovakat nyugtalanítani, pedig sok paraszt igy csinálja. Az istállóban a lovakat nem szabad szabadon hagyni, hanem kötőfékjüknél fogva a zabló vaskarikáihoz kötik, s ha ilyen nincsen, akkor a süveg-fába furt lyukakba húzták a kötőfékszárat. A ló körmeit, ha azok az uton sárosak lettek, a polgárok megmosták, vagy hazaérve egy-egy veder vizzel meglotytyantották, és azután kötötték be az istállóba. A jó paraszt a lovai körmeit is rendben tartotta, időnként meg is vasaltatta patkoló kovácsokkal, mivel a körmük - kivált a köves utakon - hamar kopnak. A vasalatlan lovak körmeit időnként kováccsal alakíttatták, mert a hajtástól ferde növések keletkeztek rajta.