Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

71- fejezet A lovak száma és aránya A Kiskun szabadpusztákon s a kezes tartásban is a lóállomány száma sürün ingadozott. A török hódoltság, a későbbi háborús idők s a ragályos betegségek s nem egyszer a téli ferg8tegek s a takarmányhiány is többször megtizedelték a lóállományt. Lőállományunk igazi létszámáról - a régmúlt időkre vonatkozóan - biztos adatokat ma már alig szerezhetünk. Ennek főokát abban látjuk, hogy a XVI. századtól kezdődően a magyarság a háromfelé adóztatása miatt jószágai igazi létszámát nem vallotta be s mezőgazdasági terményeit is elrejtette, s a kezünkbe került különféle adatok ugy mutatják, hogy a helyi hatóságok népünk ilyen eljárásáról többször tudott is, és arra pecsétet nyomott. Megállapítható, hogy már az 1699 évi általános népszámlálás és összeírások idején is téves adatok kerültek az Országos Levéltárba. Magának a lakosság létszámának is mint azt anyakönyvi kutatásaim alapján megállapíthattam kb. a felét eltagadták, mégpedig nyilván következtethetjük, hogy arról a helyi hatóság is tudott. Idevágó részletes adataimat a Kiskunsági Krónika c, kiadatás előtt álló munkámban dolgoztam fel. Halas történetírói, munkáikban közölték az időnkénti állatösszeirási, igy a lovak létszámára vonatkozó hivatalos adatokat is. Ujabb adatainkat a polgármesteri jelentésekből vettük. Mint gyakorlati közigazgatási ember a magam tapasztalásai és ellenőrzései alapján állithatom, hogy népünk az állatállományának mintegy 1/3-ad részét még a jelen század elején is eltagadta, illetve nem vallotta be.