Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

Nyári nagy hőségek idején nem legeltek a lovak. így július-augusztus hőban csak a reggeli és az esteli órákban, meg éjjel legeltethettek a csikósok, ami a szolgálatukat eléggé megnehezitette. Meleg nyári délelőttökön többször érkezett a legelő méneshez is bögölycsapat, melyet nagy zugásáról idejében megneszeltek a lovak. Egymáshoz dörgölőzéssel védekeztek a csipések ellen. A darazsak közül legveszélyesebb volt a lovakra a sárgadarázs csipás. Odvas fákban, vagy földbe vájt lyukakban seregestől tanyáztak, de inkább csak akkor csipkedték meg a lovat, ha az darázsfészekre lépett, vagy kocsijával darázsfészkén állt meg a polgár. Balog Mihály halasi gazda éppen igy járt. Szép csődörlova heréit a kocsi előtt ugy Összeszurkálták, hogy a ló belepusztult. Ugy a bögöly, mint a darázscsipés kevésbé ártott a lónak, mert a szőre jól a bőrhöz simul. A darazsak legnagyobb ellensége a "darazsaié sas". Ez kikutatja, hogy hol a fészkük, odarepül a lyuk szájára, s ahogy a darazsak jönnek ki a lyukból, egyenként elkapkodja azokat. Már harmat száradta előtt vigyázza őket, s ha nem akarnak kirepülni, benéz a lyukba, aztán béhomokolja azt, hogy a homokszemekkel szemközt verhesse a darazsakat. Még a sejtjeiket is behomokolja, aztán kivájja a lyukat s neki megy a sejteknek.

1 Ha elszomjazott, vagy veszély fenyegette, nyerítéssel adta tudtul a ló, s az embertől kérte és várta a segítséget. Ha jót tettek vele, hálából az emberhez simult. Nyáron a ló a sötét vagy árnyékos helyeket kereste, pl. a bozótos helyeket, a sügelyeket

, mivel ott jobban tudott védekezni a legyek stb. ellen. Mikor a farkával csapott, a cserje vagy fa ág is mozdult és segített az ellenség elhajtásában, meg a csípésük ellen dörgölődzhetett is a ló. Az állásokban e célból dörgölődző fákat áskáltak le a pásztorok s a gazdák. A járásokban igencsak kerülközött