Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

természetes dörgölődző fa /élő fa/ is. Az ugy ásott dörgőlődző-fák száma a lovak mennyiségétől függött) a méneseknél néhol 10-15 db is volt, kb. kútágas vastagságú, 1-2 öles hosszú, kemény vagy puha faderék, amilyen akadt. Hosszabbra azért hagyták, hogy ha évek multával a földbe ásott része elkorhadt, azt ledarabolhassák rőla, aztán ha újra leássák, még akkor is elég hosszú maradjon. A haját hamar ledörgölte a ló. A lovak a partosabb helyeket szerették, mivel ott melegebb napokon, vagy a déli órákban szellősebb volt a helyi & lovaknak sem volt olyan melegük, meg az ilyen helyeken a csipős rovarok sem háborgatták annyira. Meleg nyárban, ha a lovat apró legyek csipkedik - olyanok mint amilyenek az ökrök v. szarvasmarhák szarva tövén láthatók -, azok leginkább a ló orrát és füleit csipkedik. Ezen ugy segit a ló, hogy orrát a másik lóhoz dörzsöli, de a fülcsipés ellen nem tud védekezni. A gazdája vagy a pásztora segithet rajta akképpen, hogy két tenyerével megdörzsöli és húzogatja a ló füleit, aztán mutatóujjával benyúl a fül belsejében is, s ott az ujját körben húzogatja. Hálás érte a ló» Az igás ló is jobb kedvvel huz.^ Vészes időjárások Szóbeli és levéltári adatok mutatják, hogy a vészes időjárások mily sokszor és mily nagy károkat okoztak a lovakban és más állatokban. Csikós Kovács János Zsana pusztai ménes-számadó öz-' vegye 1777-ben a férje visszatartott bére iránt inditott keresetében ezeket irja; "Jól tudgya pedig az Becsületes Nemes Tanáts, hogy a szilaj-ménes micsoda jószág szokott lenni, azt óráig sem lehet hagyni nyerges ló nélkül, mivel nem tudgya az ember, mely szempillantásban jön a rossz üdő, a férgetek, amint meg is történt, hogy a Ménest a férgetek el hajtván, a Gazdák közül Lovaikban kárt vallottak, kétség kivül ezen okért tar-