Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

barom nevezet alatt akár melly külön falka mellett levő pásztoroknál akár kocsis - akár paripa lovak meg ne szenvedtessenek, szabad lévén a mezei Biztosoknak, és Hadnagyoknak az oljan pásztoroknak lovait, mint bitangokat el foglalni. Régi pásztorépitménvek A csikósoknak a szilaj, félszilajtartás idején a ménesek járásában a cserényen, annak tartozékain s a baromkutakc.i kívül más építményeik nem voltak. Ezekről a "Pásztorélet a Kiskunságon* c. munkámban már bőven irtam. gezestartás A kezestartás nyomaival a XVIII. század elejétől fogva találkoztunk, de bizonyosra vehető, hogy régebben is volt ilyen. J^ázásra használt lovaikat kéznél tartották a lakosok, s házu" vagy t; nyájuk mellett készült fölépitményekben deleltették és éjjeleztették. Most erről a fölépitményekről mondjuk el a legszükségesebb tudnivalókat. A maguk legelőjén, a tanyásbirtokokhoz tartozó legelőn pásztorolt fölös számú lovaikat, kisebb létszámú kurtaménesüket dédapáink még akiokban deleltették és éj jeleztették. A pásztor is ott delelt és éj jelezett az akol bejáratánál emelt nádkunyhóban. Ezek az aklok mindenütt a tanya közelében, lehetőleg partosabb helyen készültek, a jószágok létszámához szükséges nagyságban, négyszegleire ugy, hogy a tanyából rálássanak. Erős oszlopokat áskáltak le kb. két ölnyi távolságban

? a közeit vízszintesen 3-4 soron, lábszár vastagságú gömbfákkal, az un. kereszt gerendákkal kötötték össze s régebben fa-szegekkel erősítették az oszlopokhoz, többféle módon. Az Aklok