Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Második rész
El lehet képzelni, milyen nagy volt a viszontlátás öröme, hiszen 11 évig nem láttuk egymást. Milyen sok kérdeznivalónk volt egymástól — és beszélgetéseinkben sok vidám közös emléket idéztünk fel. Amikor Emil 11 évvel ezeló'tt elhagyta Pestet, 9 éves fiú voltam, és a latin iskola else' osztályába jártam. Akkor játszótársak voltunk, ó' Atyámhoz jött tanulni, és természetesen tegeződtünk. Most azonban, gondoltam, ez megszűnt, megváltozott a világ, mindketten férfiak lettünk és én Emilhez legényként lépek be; ezért már nem illik, hogy tegezzem, ez nem illenék hozzánk, hiszen mostantól ő a mesterem és főnököm. - Ezért önöztem és Wagner úrnak szólítot[U/266] tam. / Ezt azonban a jó Emil sehogyan sem fogadta el, és minden ellenkezésem dacára, engednem kellett akaratának. Ez igen megörvendeztetett. „Nézd, kedves Heinrich", mondta, „már évek óta kívántam azt, hogy hosszabb időre hozzám jöjj; és mikor Anyád Mannheimből nekem írt, hogy néhány hét múlva Berlinbe érkezel, annak végtelenül megörültem - és most nem mint idegen üvegeslegényt, hanem mint jó barátot látlak szívesen. Házamban szabadon jöhetsz, mehetsz, ha valamire szükséged lesz, őszintén mondd meg, ne viselkedj úgy, mint egy idegen. Bemutatlak barátaimnak és rokonaimnak, és minden estét nálunk tölthetsz, kártyával vagy sakkozással töltve az időt." Emil egész eddigi élete folyását elmesélte, szegénynek eleinte rossz volt a sora, itt sokáig kórházban feküdt, mindenkitől elhagyatva; de végül, hosszú habozás után Fortuna rámosolygott, és feleségül vette mesterének özvegyét, akivel azóta is boldogan él. Később sétálni mentünk, és az utcán találkoztunk Car/lal, akit, mint barátomat és útitársamat azonnal bemutattam. — Emil megmutatta a város különböző látnivalóit, később gyakran voltam vele színházban, ahol a következő darabokat láttam: Kisasszony, mint feleség, 32 — Tartuffe, a képmutató 33 , - Egy levélke 34 , — és egy francia előadást: Le verre deau, ou les effets et les cause. 35 Csütörtökön, október 21 -én álltam munkába Emilnél. Rajtam kívül még egy legénye volt és egy inas, mindketten berliniek. Kollégám nagyon rendes, derék ember volt, hamarosan megkedveltem. -/ (U/267] Carl barátom is munkához jutott egy királyi udvari szabónál az Unter den Lindenen. Mivel kvártélyom Emilnél volt, így már nem laktunk együtt, mint Mannheimhen — és munkahelyeink is meglehetősen távol voltak egymástól, ezért hét közben ritkábban találkoztunk; de a vasárnapokat mindig együtt töltöttük. Érkezésünk után néhány nappal megérkezett kofferünk is Mannheimből, melyet ott feladtunk. Sorsüldözött mantuai bőröndünkről azonban nem hallottunk semmit sem — nem volt más hátra, ezt a veszteséget el kellett viselnünk. — Nekem Berlin nagyon tetszett, szép széles utcái vannak, gyönyörű épületei és palotái, és 400 000 lakosa. Mivel a külvárosok nincsenek úgy elválasztva a belvárostól, mint Bécsben, így utcáin nagy és élénk a forgalom. Egyáltalán, én elfogult vagyok a nagyvárosok javára, a kisvárosi életet nem nagyon szeretem. — Ahol nyüzsgés van az utcán, ahol a zsúfolt utcán az emberek egymásnak mennek, ahol nem lehet eléggé vigyázni, nehogy egy fiáker elgázoljon — ott szeretnék lakni. Berlin legkülönlegesebb épületei a következők: 3 „Fräulein Gattin", Friedrich Wilhelm Riese egyfelvonásos vígjátéka, melyet Wilhelm Friedrich álnéven jelentetett meg, Hamburg, Veri.-Comptoir, 1847. 33 Molière színműve. 34 „Ein Billet", Charlotte Birch-Pfeiffer ótfelvonásos színműve. Megjelent: Berlin, Cubitz, 1847. 3,> Egy pohár víz, Eugene Seribe, vígjátéka.
