Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész

Vicenza A városfal kb. 5-600 lépésnyire van az állomástól, és a falon kívül az egész várost szép kertek, rétek és fasorok veszik körül. ­Csodálkoztunk, amikor Vicenza utcáira értünk, hogy még ebben az órában is síri csend volt. Egy lélekkel sem találkoztunk, mindenki aludt — és lépteink visszhangzottak az árkádok alatt. Az olaszok általában késó'n kelnek (ehhez a mai ünnepnap is hozzájárulhatott). A nap már tel­jes pompájában sütött, és csak lassacskán jöttek az asszonyok zöldség- és főzelékféléikkel, és ültek ki vele a térre. ­Vicenza szép, nagy város a Bachiglione folyó mindkét partján, 6 kapuja, 4000 körüli háza, 7 hídja és 32 000 lakosa van. — Figyelemre méltó a Főtér, szép és szabályos, 360 láb hosszú és 100 láb széles, ezen áll a Basilika (Városház); 71 — nagyon szép a külső márvány oszlopcsarnok a szép dór oszlopokkal és pillérekkel, az emeleti rész pedig ionikus rendben épült. A benne lévő nagyterem 156 láb hosszú és 63 láb széles. A harangtorony érdekes építmény, 246 láb magas, alapja csak 21 láb széles, egészen újonnan épült téglából, ezért színe élénkvörös, a tető [U/l 18] pedig világoszöld. A Dóm újgörög stílusban épült, főhomlokzatát / oszlopokkal perspektiviku­san alakították ki. Széles hajója 52 láb hosszú, magassága azonban csak 60 láb. A templom kórusa a főoltárral együtt fel van magasítva — 19 lépcső vezet föl ide. — Vicenza palotái sokkal tisztább stílusban épültek, mint rómaiak vagy velenceiek. — Vicenza környéke is szép; a városhoz közel van a Szentháromság-hegynek nevezett domb, amelyen egy szép kupolás templom áll. Hosszú oszlopos folyosó vagy galéria vezet fel hozzá ­de lépcsőfokok nélkül, egy lejtős úton kell felmenni -, egy csomó asszony ül itt, akik képeket és más kegytárgyakat árusítanak a zarándokoknak. — A dombról szép kilátás nyílik a városra. ­Carl felkereste egy huszár ismerősét - egy kis ideig vele sétálgattunk. Az ünnep miatt az üzle­tek zárva voltak, így a város eleganciájából semmit sem láthattunk. — Mivel délelőtt 11 órakor in­dult egy vonat, a pályaudvarra siettünk, nehogy lekéssük. így 5 óra hosszat jártunk-keltünk a vá­rosban, és minden érdekességet megnéztünk. — Vicenza környékén feltűnt a parasztasszonyok érdekes fejviselete, ti. filc férfikalapot hordanak - (lásd 14. ábra) — nem pedig fátylat. Különben szinte mindenütt fehér fátylat viselnek, a városi asszonyok kivételével, akik fekete fátylat horda­nak. - Velence környékén a fiatal parasztasszonyok selyemhálóval kötik le frizurájukat, majd egy hajtűvel erősítik meg felette a szalmakalapot, jobban mondva, szalmatányért, mivel ez a kalap egészen lapos. - Mantuában a fátyol alatt hosszú ezüst hajtűket tűznek a hajukba, mint a 15. ábra mutatja, Cremonában: lásd 16. ábra. Milánóban és Como'ban e hajtűk helyett ezüstből való legyezőszerűséget tűznek a hajukba, lásd 17. ábra, és mindenütt erre borítják rá a fehér fátylat. ­[U/119] Felszálltunk a vonatra és az elindult; / alig hagytuk el az állomásépületet, egy alagúton mentünk keresztül (a Szentháromság-hegy alatt) - de később teljesen sík a vidék Paduáig, ahová 12-kor megérkeztünk. Padua pályaudvara szép, de az összes többi, amit Itáliában láttam, csak ideiglenes, inkább csak vis­kók. — Az állomásnál sok omnibusz várt az utasokra, hogy a városba vigye őket, de mi gyalog indultunk el, mert már tudtuk, hogy az omnibuszok a legjobb, nekünk túlságosan drága hote­n Basilica Palladiana (1549—1614), Palladio építette a Nagytanács gyűléstermének céljára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom