Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész
Elégedett szívvel és vidáman, a sors kegyének örvendve, hogy véletlenül nemcsak útitársat, hanem — ami még becsesebb — jó barátot is nyertem, visszatértem az Arany Galambba, gondolataimnak szabad folyást engedve. IU/51] Legnagóban fivérem kapitánya és még több katonatiszt, / akiknek elmondtam tervemet arról, hogy egyedül járjam be az itáliai félszigetet, csodálkozott, só't többen azt tanácsolták, hogy adjam fel tervemet. — Torri kapitány, aki egyszer már megtette ezt az utat, igaz, hogy postakocsin és gyorskocsin, azt mondta egyszer nekem, hogy szép tőlem, hogy megvan bennem az erős elhatározás és a bátorság, hogy tervemet végrehajtsam, ő azonban mindenképpen lebeszél erről; számomra, mivel a nyelvet nem ismerem eléggé - túlságosan merész vállalkozás lenne egyedül és gyalog az Apennineken keresztül vándorolni —, hiszen mindenki tudja, hogy ott nagyon sok hamis nép él, amely a vidéket bizonytalanná teszi; — és számomra, egy magányos és tapasztalatlan gyalogos vándor számára a dolog szinte életveszélyes lenne. - Torri kapitánynak egy szempontból igaza volt -, és egyes tisztek többszöri fejrázása már arra késztetett, hogy más elhatározásra jussak. De hiszen ez most már nem szükséges, hiszen egy társat találtam, akit talán nemsokára legbensőbb barátomnak nevezhetnék. Ez boldoggá tett! — Carl velem egykorú volt, azonos volt a felfogásunk, és korábban már, mint megbízható és rendes fiút emlegették nekem. — Nagy előny volt számomra az is, hogy mivel Paduáhan született, olasz volt az anyanyelve - és jobban ismerte az olaszok fortélyait, mint én. Az óra fél 9-et ütött, és Carl pontosan megérkezett értem. — Először lakásukra mentünk, hogy szüleinél vizitet tegyek, kik engem rendkívül kedvesen és barátságosan fogadtak. Később Louis is utánam jött és neki is, akárcsak nekem, Magyarországról kellett beszélnie, továbbá Carl apjával tervezett utunkról tárgyalt. Később Carl\a\ sétálni mentünk, aki Verona minden szépségét és nevezetességét megmutatta. — Verona Milánó és Velence után a Királyság legjelentősebb városa. - Az Etsch folyik át rajta és 6 1/2 [U/52J földrajzi mérföld' 1 ^ l a kerülete. - Az Etsch itt 347 láb széles, és 2 egyenlőtlen félre osztja a várost. A városban 5500 ház áll, 52 000 lakosa és 5 kapuja van. Az itteni Corso sokkal hosszabb, mint a mantuai, mivel az csupán 1000 lépésnyi, az itteni azonban 2300 lépés hosszú. A város legnagyobb látványossága az Amfiteátrum vagy Aréna. Ez a római korból származó ilyen építmények közül - a legjobb állapotban fennmaradt, ellipszis alakú, 22 000 néző számára van benne hely. Az Aréna legnagyobb átmérője 188 méter, a legkisebb 123, külső kerülete 435, magassága pedig 27 méter. A külső boltozatok ívnyílásai nagyobbrészt be vannak deszkázva, a többiben suszterek, nyergesek, bognárok és kovácsok műhelyei vannak. Egy ilyen boltozaton keresztül, ahol néhány krajcárt le kellett fizetnünk, juthattunk az Aréna belsejébe. Egészen a felsőperemén mentünk körül — és álmélkodnom kellett építésének módján, szilárdságán és ódonságán. — Aki ezt nem látta, el sem tudja képzelni a különféle árkádsorokat, a hatalmas lépcsőfokokból álló lépcsőket, a vadállatok ketreceit. Annál is inkább csodáltam az építmény szilárdságát, mert az építőkövek között sehol sem láttam mész vagy habarcs nyomát. A belső árkádsorok nagyon nedvesek, némelyikben állandóan csöpög a víz, mint egy barlangban; - vigyázni kell, hogy el ne csússzék az ember, mert nagyon síkos. 1 földrajzi mérföld = 7423,9 m.
