Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész
Az itáliai lakatosok, épületasztalosok és üvegesek még nagyon elmaradottak, munkájuk sok kívánnivalót hagy. Nálunk így csak száz év előtt dolgoztak. Ami a lakatosokat illeti, munkáik igen közönségesek és egyszerűek, így pl. a zárak, pántok, horgok az ajtókon olyan durvák, mint amilyenek nálunk a padlás- vagy pinceajtókon vannak, olyan rések képződnek, hogy zárt ajtók és ablakok mellett egy kis tárgyat át lehet csúsztatni, szerencsére a telek enyhék. Az üvegeseknek kirakatuk sincsen, csak az ajtókhoz támasztva, azok előtt áll néhány beüvegezetlen ablakkeret. Csak közönséges üveget lehet kapni náluk, luxuscikket a porcelán- és edényüzletekben lehet vásárolni. Az ablaküvegek itt ólomkerettel készülnek, gitteltet nem láttam. Még a legszebb üzleti kirakatok ablakain is fakeret és politúrozott osztólécek helyett csak széles, sárgára mázolt ólomsávot látunk, és az elegáns szobák ablakai, kávéházak vagy vendéglők lejárati ajtai is gyakran ólomba foglalt kis darabokból vannak összeállítva. Az olasz táblaüveg is olyan rossz minőségű, hogy ritkán látni olyan üvegtáblát, amely nem vak, vagy nincs elszínezöd[U/381 ve. Luxusra nem sokat adnak, sok boltosnak, róíösnek kirakata sincs, árujukat csak az / ajtók mellé akasztják. A fűszereseknél csak drótrács van kolbászaik, sajtjaik stb. előtt. — Nagy festményeken és rézkarcokon egyetlen nagy üvegtábla helyett 4 kis üveglapot is láttam, melyeket középen egy sárgaréz rozetta fog össze, s ez sokszor el is takarja egy, a képen ábrázolt alak fejét. A kávéházak nem olyanfényűzóek, mint Bécsben vagy Pesten, a földszinten csak 1-2 szobájuk van, a biliárd- vagy játékszobák az emeleten vannak. Újság sincsen mindenütt, és azok is csak olasz nyelvűek. Sütemény vagy szokás szerint kemény zsemlye (panetta), fánk és más vajas sütemény kapható. A kávé ára csak 3 krajcár. - Minden német, amikor először kávét iszik Itáliában, alig tudja nevetését vagy csodálkozását elfojtani - és azt kell hinnie, hogy a Marqueur 29 vagy kétségbeejtően feledékeny, vagy teljesen elment az esze. Velem is így történt. Rendeltem egy kávéházban egy Café bianco-i, és nem kevéssé csodálkoztam, mikor a Marqueur egy üres csészét tett elém, s mellé egy egész kosár süteményt. Először nem tudtam, mit jelentsen ez. Egy türelmetlen vendég talán meg is kérdezte volna: talán bolondnak tart?! Én csak azt gondoltam, majd úgy fizetek, ahogy kiszolgálnak, és vártam még egy darabig. Végre jött a Marqueur, mindkét kezében egy kis bádogkancsóval és először kávét öntött a csészébe; s ha nem kiáltottam volna idejében, hogy basta,^ ostobaságában tovább öntötte volna, míg ki nem folyik a csészéből; meggondoltam magamat, és csak feketekávét ittam. — A játékkártyák egészen mások, mint nálunk - nagyon hosszúak és a következő 4 ábra van rájuk festve: kerek pénzérmék (medaillonok), kardok, vázák' ]] és botok. A vendéglőkben is sok még a kívánnivaló, és mint már többször említettem, a konyha és az ét(U/39J terem egy helyiségben van. Bár ez inkább csak a kis / városokban van így, de a nagyobbakban is legalább keresztül kell menni a konyhán — hogy az étterembe jussunk. Egyik nap az itteni legjobb éttermek egyikébe mentem, melynek neve A 3 oszlophoz, és itt történetesen nem kellett a konyhán átmennem. - Meglehetősen sokáig vártam a pincérre, aki még mindig nem jött, közben a falon függő képeket nézegettem. Egyedül voltam a szobában. Végre hallottam, hogy jön, de be sem nézett az ajtón, hanem kívülről bezárta, abban a hitben, hogy senki sincs a szobában. Mikor kopogtattam és kiáltottam neki, hogy talán ételt hozna nekem, kinyitotta az ajtót és egészen megrökönyödve 1000-szer bocsánatot kért; — azt kellett hinnem, hogy vagy ennyire ritka itt a vendég, vagy itt először fel kell keresni a vendéglőst, és be kell jelenteni, hogy itt van az ember. 29 Pincér (francia). 30 Elég! (olasz). ' ' Pontosabban: serlegek, 1. pl. Zsoldos Benó': A játékkártya és története, Gondolat zsebkönyvek, Budapest, 1980.