Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész

Az időjárás ismét megenyhült, a hó elolvadt, eltakarították, és az utcák felszáradtak. Egyik nap kisétáltam a városból és sok mindent vettem észre. A Porta Mulinán mentem ki, mely Verona felé vezet. Az út első szakaszán a kapun kívül galéria van (Malomhíd), melyet felülről sok lámpa világít meg, de olyan magasra helyezve, hogy nem lehet kilátni. Jobb oldalon vannak a malmok és folyvást hallani a kerekek és a lezúduló víz hangját. A Citadella közelében egy nagy ablaktalan épületet láttam, valószínűleg liszt- vagy gabonaraktárat, amely középütt végigrepedt, felül legalább másfél ölnyire szétnyílt, csoda, hogy nem / omlott széjjel egészen, |U/35] csak ilyen ferdén áll - ez annak a jele, hogy nagyon szilárdan építették, de rossz talajon állt. amely most megsüppedt. Az épület 2 emeletes ház magasságú lehet. Mivel a városban is láttam támgerendákkal ellátott házakat, azt hiszem, hogy egész Mantuában rossz a talaj, vagy olyan oka is lehet, hogy a házakat rettentően gyöngére építik, mert a külső falak is csak válaszfal vastagságúak, és néha az ablakok a szomszéd házéitól csak 6 hüvelyknyire vannak. A Citadella ugyancsak kis erődítmény, melynek közepén, így mondhatjuk, Mantua külvárosa áll. Itt az utolsó erődkapun kilépve a tó partjára mentem, és rajztömbön lerajzoltam a város képét; — de még készen sem voltam, jött egy káplár, aki ott őrködött, és megtiltotta a rajzolást; - szerencsére csaknem készen voltam, a még megrajzolandót jól megfigyeltem, otthon végeztem be, másként okot adtam volna a gyanúsításra, hogy kém lennék, aki az erődítményt akarja lerajzolni. Körüljártam az egész tavat és Porta Giorgiónál tértem vissza. A híd előtt 2 kapun kell átmenni; a hídon van a 3-dik kapu. Ez a híd úgy, mint Mantuában vagy minden más itáliai városban, gömbölyű kavicsokkal van kikövezve. A hídról sok kis hajót láttam haladni, bizonyára halászhajók voltak, egyébként a halászás itt tilos, noha a tó állítólag halban gazdag; a halak különös alakúak, sok a kicsike, alig egy vagy másfél hüvelyk hosszúságúak. A tó vize olyan tiszta, hogy fenekét jól lehet látni. A tóban mosnak az itteni mosónők (de alighanem előbb otthon meleg vízben); itt a hídon / is [U/36] sokat láttam, de szappan helyett csak kefe volt náluk. A kimosott ruhát olyan taligákon viszik haza, mint amilyenekkel nálunk a homokot tolják, csak kissé mélyebbeken, s vagy az udvaron, vagy a tetőről lógó rudakra akasztva szárítják. — A híd után több kapun keresztül értem vissza a városba; itt mentem el a királyi vár előtt. Erről az oldalról a vár fenségesnek, erődítményszerűnek látszik, várárokkal van körülvéve. Szabálytalanul van építve, ablakai különböző magasságban vannak elhelyezve, egyik nagyobb, másik kisebb és nem látni rajta, hogy belülről milyen pompásan kiépített. Egyes részei most lakottak. A várhoz egy nagy négyszögletes különös torony épült, mert nincsen ablaka, csak a téglák között verébfészek nagyságú rések. Még 4-5 ilyen régi tornyot láttam, amelyek nem templomokhoz, hanem privát házakhoz épültek. Mantuában pompásak a járdák, csupa 6—8 láb hosszú és 3-4 láb széles nagy sárga márványlapból állnak. - 10-12 kaszárnyát láttam és egy csomó, nagyszerű régi palotát, amelyek koruk miatt csaknem feketék. - Itt az árkádok nem olyan gyakoriak, mint Udine és Padua között, Trevisóban is ritkábbak. Mantuában csak 4 utcában láttam árkádos házat, ezek az előkelőbbek, itt jobbról, balról a legelegánsabb boltok vannak, rövidáru-kereskedések, kávéházak stb., és az oszlopok között, részben nyitott állványokon kínálják portékáikat a déligyümölcsárusok, mézeskalácsosok, gesztenyesütők, posztó- és perkálkereskedők és sapkakészítők, akiknek egyszersmind ott van a műhelye egy asztalon és egész nap az utcán / dolgoznak. — Ci- [U/37] pőkenőcs- és gyufaárusok, s í. t., 6 vagy 8 csizmatisztítót is láttam — mert az olasz az előző nap az utcán besározott csizmájában indul el otthonról, és az utcán tisztíttatja meg másnap. - Sok fáradhatatlan vásári kikiáltót is látni, akik egész árukészletüket magukkal hordják. Olykor szitakészítők, lakatosok is felütik műhelyeiket az árkádok alatt, mert a saját bolthelyiségeikben gyakran nagyon sötét van.