Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész

van fedve. Belső látványossága G. Romano sírköve. A templom mellett áll G. Romano háza és szemközt a Colloredo palota, de ez már nagyon romos. A fő városfalon kívül, a déli Porta pusterla kapu előtt áll a híres Palazzo Té, nevét onnét kapta, hogy amikor a herceg itt építtette az istállóit - az építkezés alatt gyakran jött ide a városból, és itt itta meg teáját. - Ez az épület, főleg mikor G. Romano mesteri ecsetével még megszépítette, oly remek lett, hogy hercegi palotává vált. Egyik termében a Gigászok

2

'* bukásának történetét festette meg; — külön ennek kedvéért alakították a termet, falai a mennyezettel összeolvadnak és ha az ajtók zárva vannak, a néző valóban a harcban lévőnek érzi magát. Főleg a felső [U/33] rész, / melyben az istenek megdöbbenve gyűlnek Jupiter köré. - A legnagyobb teljesítményt azonban G. Romano mégis a Psyché életét ábrázoló teremben nyújtotta. Ferri 3 napos szabadsága lejárt és vissza kellett térnie garnizonjába Legnagóba. Rövid időre vettem tőle búcsút, mert megígérte, hogy a Karnevál utolsó 3 napjára eljön Mantuába, hogy együtt nézzük meg az álarcos felvonulást. Louis ti. rábeszélt, hogy 6—8 hetet töltsek Mantuában, hogy kivárjam a jó időt, hiszen Itáliában a tavasz korán köszönt be, és akkor a zord idő már nem gátol meg a továbbutazásban. Ez alatt az idő alatt levél- és naplóírás volt a tevékenységem, rajzoltam, nagy sétákat tettem a városban és környékén stb. Esténként gyakran színházba mentem Louis-val vagy vendéglőbe és főleg a diavolóba, ahol néhány tiszt szokott összejönni. Delente egyedül jártam étkezni, ma itt, holnap ott, hogy a várost jobban megismerjem, másrészt olyan étkezőhelyet keresni, ahol a legolcsóbban, a legjobban ehetem. Hiszen takarékoskodnom kellett, ha nagy utazást terveztem. Mindezekből következik, hogy mantuai tartózkodásom alatt jó sorom volt — de bevallom, mégis alig vártam, hogy elutazhassam, és már nagyon unatkoztam volna, ha az álarcos felvonulások nem szórakoztattak volna, mert a farsang alatt voltam Mantuában. — A színházban az alábbi operákat láttam: Le Vestale,

2(3 I due Foscari,

2

' Roberto Devereux,

2& és 2 balettet: Adelaide, regina dei longobardi és //figliofuggitivo. Az Opera szereplői jó alakítást [U/34] nyújtottak, de legjobban a balett tetszett, főleg, mert ilyet eddig még nem láttam. - / Ilyen balett Pesten még sohasem volt, mert nemcsak egyes táncok, tánccsoportok fordulnak elő benne, hanem folyamatos cselekmény talán 5 felvonásban. Az olaszok különben is annyira ügyesek a mimikában, hogy az egész cselekményt olyan jól megértettem, mintha csak beszéltek volna. A színház nézőtere is nagyon tetszett - csak az nem, hogy amikor a díszleteket felhúzzák, akkor összegöngyölítik őket; a jelmezek azonban nagyszerűek. — Az igazgatás teljesen más, mint a német, itt nem adnak minden nap más operát (színdarabokat itt egyáltalán nem is adtak), hanem ugyanazt az operát vagy ugyanazt a balettet 15 napon át is játsszák, és csak azután változtatják a műsort. Minden héten van néhány pihenőnap. Nyáron nem játszanak. Műsort csak egy ízben nyomatnak, és az mind a 15 előadásra érvényes, de ezeket is csak a Avívébázakban lehet látni, no meg a színháznál kiragasztva. Egy előadás rendszerint 8 órától 12 óráig tart. A földszinten nincsenek zártszékek. Az eget megostromló óriások a görög-római mitológiában. Le Vestale, A vesztaszűz, Gaspare Spontini operája. / due Foscari, A két Foscari, Giuseppe Verdi operája. Roberto Devereux, Gaetano Donizetti operája.