Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Életem története, bevezetésül naplómhoz (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

A hír nagyon letörte a kedélyeket, mintha a felhőkből zuhantak volna alá. - Az utcán csoportokba verődtek az emberek, és az arcokon elégedetlenség tükröződött. A honvédek újoncozása gyorsan haladt, miközben Jellacsics seregével egyre közeledett Pesthez. Vele jött Roth és Phillipovits tábornokok vezetésével a horvát népfelkelők csapata, ez utóbbiakat azonban Pécs körül a magyarok bekerítették, és meg kellett adniuk magukat. Mindnyájukat Pestre hozták fogolyként, majd innen tovább szállították őket. Többségükben nyomorult, rongyos parasztok voltak, és mikor megkérdezték őket, tulajdonkép miért is harcolnak Magyarország ellen, szinte sírva panaszolták: senki sem szegülhetett a parancs ellen, és Jellacsics azt mondta, Kossuth mindannyiukból kálvinistát akar csinálni! - így vezették félre a népet! — ez szégyenletes, és igazi jezsuita eljárás: a cél szentesíti az eszközt. — Budán a Gellérthegy közelében sáncokat építettek, úgymond, Jellacsics már Székesfehérvár / előtt áll, és a magyarok eddig még egyetlen igazi ütközetet sem vívtak vele. Seregének vo- |É/65] nulását szitkok kísérik és végtelen sok átkot szórnak fejére. Ahol átvonult, vandalizmus nyomai láthatók, élelmiszert harácsol és szabad fosztogatást enged. Ezért a sáncmunkában Budán a fél város részt vett, naponta új nemzetőr csapatok vonultak ki, még asszonyok és lányok is megtették a magukét. Nagy volt az élénkség, mindenkinek becsületére vált, ha kezében ásóval vagy lapáttal vonult át a városon; — és néhány nap alatt készen álltak a sáncok. Ez időben jött meg Louis Itáliából (aki néhány hónapi szabadságot kapott), meglehetősen beteges állapotban. Mantuában tartós lázat kapott, amiből ott nem tudott kigyógyulni, ugyanis Mantua éghajlata nagyon egészségtelen. Itáliában most 3 hónapos fegyverszünetet kötöttek. Alig töltött Louis néhány hetet Pesten, a legbuzgóbb hazafi lett, és lassan meg is gyógyult. A magyar hadsereg Martonvásárig visszahúzódott, ahol végre jelentős csatát vívtak, és jellacsics vereséget szenvedett; - 3 napos fegyverszünetért volt kénytelen könyörögni, amely nagylelkűen megadatott neki, jóllehet sokan ellenezték. A pestiek temérdek élelmiszert hordtak a magyar táborba és készek voltak fővárosukat a végsőkig védelmezni. Ezért minden férfi, öreg és fiatal, jelentkezett a hatalmas népfelkelő seregbe, minden üzletet bezártak és / Pest egész férfi lakossága kivonult kaszákkal és nyársak- [É/66] kai felfegyverkezve, olyan üres volt a város, mintha kihalt volna. Úgy adódott, hogy engem, mint nemzetőrt, hídőrségre rendeltek ki, amit nagyon sajnáltam — én is szívesen velük vonultam volna. Az őrségben semmit sem kellett tennünk. Nem kellett mást tennünk az őrségben, mint egész nap csak jelenteni, mert minden pillanatban átvonult egy csapat. — A népfelkelőit a Budakeszi és Budaörs közötti hegyek mögött helyezkedtek el, de 2 nap múlva visszatértek — mert a gyáva Jellacsics megtörte a fegyverszünetet, és az éj leple alatt hadával titokban eltávozott. Mikor a magyarok így becsapottnak látták magukat, utána iramodtak és Bécsig üldözték. Ezenközben Bécsben újból kitört a nagyszerű forradalom (október 6. és 7. eseménydús napjai), amely minden eddigit felülmúlt. A bécsiek megbosszulták magukat, és a liberális párt győzött. Az osztrák hadügyminiszter Latour, aki már korábban is folyamatosan küldözött Jellacsicsixak katonákat és muníciót segítségül, most is segítségül akarta küldeni a Bécsben állomásozó itáliai és német ezredeket; ezek a nemes katonák azonban ellenszegültek, és szabadon, nyíltan megesküdtek, hogy magyar testvéreik ellen sohasem fognak hadba vonulni. Erre a parancsmegtagadásra egy cseh lovas ezredet rendeltek ki (amelynek érkezését a Tábor hídon várták -), hogy az engedetleneket kényszerítse; de a hidat csakhamar szétrombolták. Mikor az utászok a hidat helyre akarták állítani, a / népből, amely az itáliaiakkal egyetér- [É/67] tett, valaki az utászokra lőtt — ezek parancsra viszonozták a tüzet, és borzalmas vérfürdő keletkezett. A nép dühöngve rohant be a városba, félreverték a harangokat, minden utcában bari-