Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Életem története, bevezetésül naplómhoz (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)
kádokat építettek; a nemzeti gárda parancsot kapott a kivonulásra, de a Stefanskirchében elrejtett fekete-sárga érzelmű nemzeti gárdisták golyókkal fogadták ó'ket, s így a harc egyre nagyobb méreteket öltött, míg csak a nép majdnem 2 napi küzdelem után úrrá nem lett a katonaság felett, minden ágyút elfoglalt, és a fegyvertárat is megrohamozta és elfoglalta. A fegyvertárból 60 000 fegyvert zsákmányoltak, és az egész zsákmányt kiosztották a nép között. A katonaság kivonult a városból, és a Kamarilla Prágába menekült. — Délután a haragvó nép elfogta Latour grófot, aki mindeme szörnyű események okozója volt, egy kéményben elbújva találták meg, s a Palota udvarán egy lámpavasra felakasztották. Ezenközben oldalmozdulatai során Jellacsics Bécs alá érkezett, a magyar seregtói üldöztetve. Kossuth pedig nemzetőreivel Pozsony felé vonult. A horvát bán Bécs mellett, a Spinnerin am Kreuz 18-hoz érkezett meg, ahol Windischgrätz már nagy haddal kezdte Bécset ostromolni, és JellacsicsoK várta. A bécsiek pedig türelmetlenül várták a magyarokat, akiknek a bécsiek segítségére kellett volna sietniük - a Stefanstunnból még jeleket is adtak nekik rakétával. Az ostromlott városben sokaknak sikerült kitörnie, egyebek közt Tausenaunak és ßemnek, ez utóbbi később a magyar sereg generálisa lett. |É/6»] Schwechatnál ismét nagy csata volt, amelyben / azonban a magyaroknak nem sikerült felülkerekedniük, s vissza kellett vonulniuk a magyar határra. Moga tábornokot hibáztatták, akit ez okból elmozdítottak, és Gorgei lépett a helyére, mint az összes magyar seregek fővezére. Amidőn az osztrák csapatok erejüket mind Bécs körül összpontosították, Windischgrätz borzalmas bombázást rendelt el, és a város több helyén tűz ütött ki. Később egyszerre több oldalról támadták a várost, és a legnagyobb pusztítás a Landstrasse és Jägerzeile elővárosokban esett. Ez utóbbi teljesen romokban hevert, mert a legtöbb ház leégett vagy összelőtték. Egyebek közt a csodálatos Odéon terem, az Ágoston-rendiek temploma és a palota egy része is a lángok martaléka lett. István főherceg Jellacsics visszavonulása óta nem mutatkozott többé, elárulta hazáját, miközben Magyarországot az ő nyilatkozata szerint is kilenc oldalról fenyegette veszély. A rácok még mindig adtak munkát nekünk; a Bánátban az oláhok Rukavina és Majerhofer szövetségével ugyancsak; - Aradot Berger tábornok már hosszabb idő óta bombázta; Erdélybe Puchner, a Szepességbe pedig Schlik tört be; Trencsénben Húrban tombolt, Simunsich Lipótváron és Nagyszombatban, a nagy hadsereg Windischgrätz parancsnoksága alatt Mosonnál, a d'Aspré által vezetett csapatok pedig a krajnai határnál törtek be. Ilyen körülmények közt Magyarországnak ter[É/69] mészetesen alul kellett maradnia! Ilyen önvédelmi harc példátlanul / áll a világtörténelemben ha a támadás csak egy oldalról jött volna, akkor valamivel könnyebb lett volna a helyzet. — Nagyszombatnál történt, hogy a magyarok egy újabb csatát elveszítettek, amelyben majdnem az egész Ernst ezred felmorzsolódott. Ez nem volt csoda, 1700-an voltak 15 000 ember ellen. De zászlónk csak az utolsó ember halálával került az ellenség kezébe. — Gyászba borult az ország, mindenütt rekviemeket tartottak, s Kossuth szavai ezek voltak: „A haza leborul előttetek, ti bátor hősök, és szent számunkra a hely, melyet véretek festett meg. M Nagy volt a túlerő; a magyarok elosztották csapataikat az egész ország területén, - ez a sereg Görgei vezérletével lassan Pest felé vonult vissza. Győrt is feladták, és naponta érkeztek Pestre a sebesült vagy visszavonuló csoportok, akik az ellenség közeledését adták hírül. - Amikor Windischgrätz már Bicskén volt, a magyar kormányzat és a nemzetgyűlési képviselők Debrecenbe távoztak; a magyar koronát és minden értéket is magukkal vitték. „Fonó nő a keresztnél" 1450 körül készült gótikus emlékmű Bécsben, a Trieszt felé vezető út mentén. Valamikor itt nyilvános kivégzéseket is tartottak.
