Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Harmadik könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)
az ajtóig értek. Balra, mindjárt az ajtó mellett falépcső emelkedett a magasba, amely a sarokban kanyart vett, és magasra vezetett, ahol eltűnt a sötét tetőben; mellette 2 kis utcai ablakból hullott ránk egy kevés világosság a napfénytől. Aggodalmas várakozással haladtunk fölfelé a lépcsőfokokon, amelyek minden lépésnél megreccsentek alattunk. Amint magasabbra értünk, egyre világosabb lett; végül egy kis előtér tárult elénk, legfeljebb egy négyszögöl nagyságú, hátunk mögött a lépcső, előttünk egy nagy ablaknyílás, jobbra és balra egy-egy ajtó. Az ablakon cseréptetőkre nyílt kilátás, a minket követő leánykát előre engedtük, hogy bejelentsen minket. Követtük őt, és egy csinos kis előszobán keresztül egy nagy, világos, tágas szobába léptünk, egy szalonfélébe, mozaikpadlóval, vörös és fehér batisztfüggönyökkel, tükrökkel és elegáns bútorokkal. A kandalló / fehér márványból volt, a mennyezetről aranyozott csillár függött, alat- [N3/60] ta a szoba közepén egy nagy kerek asztal, amelyen üvegborító alatt egy szobrászati és építészeti remekmű, egy alabástrom templom faragvány állt. — Teljesen meg voltam lepődve, mert ezt nem vártam. - Huszák úr nagyon barátságosan, de meglepődve jött elénk, valószínűleg a leány magyarázatától nem értette, kik vagyunk — és megkérdezte: kihez van szerencsém? Mikor megmondtuk, kik vagyunk, temérdek kérdés és válasz hangzott el, hogy sohasem lett volna vége, ezért kértük a nagybácsit, jöjjön velünk sétálni, és áldozza ránk a mai napot. „Oh, gyermekeim, nemcsak a mai napot, hanem a holnapit is, és amíg itt vagytok, nem megyek le a nyakatokról, olyan ritka ünnep ez számomra, hogy ez alatt az idő alatt nem fogok dolgozni, csak sétálni", volt a bácsi válasza. Bemutatta már felnőtt mostohalányát, és tolmácsolt közöttünk. Azután még feljebb vezetett egy teraszra, amelynek tetejét oszlopok tartották, és virágok díszítették. Bár a terasz meglehetősen magasan van, a távoli kilátást mégsem lehet innen élvezni, / csak néhány szomszédos [N3/61] ház tetejét lehet innen látni. Majdnem minden ház tetején van ilyen terasz Velencében, ahol a lakók az estéket töltik, hogy élvezzék a friss levegőt. — A bácsi megmutatta a többi lakószobát is; azután velünk jött a Szent Márk térre, ahol nagyon élénk, mozgalmas élet folyt. — Olyan nagy volt a hőség, hogy állandóan folyt az izzadság a homlokomról, és egy vagy 2 adag fagylalt sem volt elég, hogy egy kissé lehűljünk. Ezért a kávéházak szolgáltak ottlétünk alatt számunkra menedékül, ahol a látnivalók közötti kis szabad időnket töltöttük. - A nagy hőség miatt hűsítő italokat fogyasztottunk: málnaszörp, narancsital, limonádé, granita 14 stb. aztán újtól fagylalt és friss vagy cukrozott gyümölcs, valami süteménnyel, ez így ment egész nap - ezzel el is vettük étvágyunkat húsra vagy más hasonló ételre; egyébként nagyon jól éreztük magunkat így. A német kávéházban a prokuráciák alatt megint találkoztunk Schirer úrral, akit bemutattunk nagybátyánknak és viszont. Schirer úr nagyon örült, és hízelgő kifejezésekkel kérte, hogy megengednénk-e, hogy ő egy ilyen szeretetreméltó társasághoz csatlakozhasson. Beleegyeztünk, és meghívtuk / minden sétánkra és gondolázásunkra. - A velenceieknek legszebb és [N3/62] egyetlen szórakozása a gondolázás, esténként az összes csatornákban gondolák ezrei nyüzsögnek. Mivel Velencében minden háznak az utca és a csatorna felől is van bejárata, így majdnem mindenkinek van egy vagy több saját gondolája, némelyik a legnagyobb fényűzéssel van berendezve: az uraság címerével vannak díszítve és a gondolások pompás, eredeti egyenruhája szintén hozzájárul a tekintélyes megjelenéshez. Nem győztem csodálni azt az ügyességet, amit ezek a gondolások evezésben és egymás kikerülésében mutattak. A Canal Grandén, Velence legélénkebb vízi útján, gyakran olyan sok 14 Gyümölcsszörppel leöntött jégkása.
