Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Harmadik könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

volna. - A Cilly és Laibach közötti útszakasz valóban nagyon érdekes, a pálya itt oly keskeny völgyben halad, hogy alig férnek el mellette a vágtató és habzó hegyi patakok. Laibachban átszálltunk a gyorskocsiba, és megállás nélkül utaztunk tovább. Késó'estére elértük a júliai Alpokat, és reggel már a Karsztot Trieszt közelében. Kár, hogy az érdekes adelsbergi tájból a sötétben semmit sem láthattunk. Néhány órával Trieszt előtt már olasz képe van a falvaknak, a táj azonban csupasz és kopár volt. Az út egyfolytában hegynek fel halad, de a hegyek nem túlságosan jelentősek. Az óriási hőségben kiszáradt a növényzet, az utak szörnyűséges porfelhőben úsztak, és az utak mentén a fák és bokrok mintha liszttel lettek volna behintve, az egész pusztaság benyomását tette, és mi nagyon sajnáltuk / a sok itt látott kocsist, mert akárki molnárnak nézhette őket. |N3/47] Hamarosan az Opschinára értünk, és Trieszt előttünk terült el a beláthatatlan Adriai-tengerrel. — Mindketten el voltunk ragadtatva a látványtól. - Különösen Ilkának volt nagyon érdekes egy ilyen tengeri kikötő, mint Trieszt. Reggel 6 óra múlt, és a messzeségben, a nyílt tengeren láttuk a nagy gőzhajót, amelyik naponta Velencébe visz, és utána mérföld hosszú fekete füstcsóva húzódott, mint egy üstökös farka. Egyébként a kikötő telis-tele volt kisebb és nagyobb járművekkel. Egy óra múlva behajtottunk Trieszt városának kapuján. - A postánál szálltunk le, s a világlátott útitárs bölcs tanácsai szerint a közvetlen közelben lévő „Sandwirth" fogadóba tértünk be. — Kívülről nem látszott rajta, hogy felújították vagy csinosították volna, éppen olyan öreg ház volt, mint 8 éve, éppen olyan sötét folyosóval, mint régen, homályos és barátságtalan. Egy kissé elkedvetlenedtünk, de már kellemetlen lett volna visszafordulnunk, és azt gondoltam, hogy nem minden város mutathat fel olyan szép új házakat, mint Pest, Itáliában egy szabálytalanul épített házsarkot is szépnek kell elfogadnunk. - „Talán, / mondtam, a jó kiszolgálás és a |N3/48] finom konyha majd kárpótolni fog." Egy szép, tágas szobát nyitottak számunkra, amely az élénk forgalmú utcára nézett, és nagyon kényelmesnek tűnt. Míg a szobaleány segített Ilkának felöltözni, és meg is fésülte, addig én elsiettem, hogy Ferit felkeressem, illetve megtudakoljam, vajon megérkeztek-e már Fannyval Palmanovából. - Ilka nagyon örült ennek a találkozásnak, annál is inkább, mert még sohasem látta Ferit és Fannyt, és ez a trieszti találkozás neki nagy esemény volt. Első dolgom volt, hogy mikor az utcán egy, az Este ezredből való katona jött szembe, magyarul megszólítottam, ő a kaszárnyához irányított. Onnan a térparancsnokságra küldtek, onnan megint az ezredirodára. Itt megtudtam, hogy már tegnap megérkezett, de a szolgálatot teljesítő őrmester nem tudta megmondani, hogy hol szállt meg. Hozzátette azonban, hogy Ferri nek a délelőtt folyamán feltétlenül jelentkeznie kell, és megígérte, hogy akkor közli vele címemet. így tehát egyenesen visszaindultam. Időközben Ferri is már kérdezősködött utánunk, s ahogy otthon az ajtón beléptem, nagy volt a meglepetésem, mert őt nálunk találtam. Még sohasem volt ilyen boldog a viszontlátás! Ferri nemsokára elsietett, hogy / feleségét idekísérje, aki idáig otthonmaradt. [N3/49] Kérdésemre, miképp talált meg ilyen gyorsan Feri minket, Ilka elmesélte, hogy kardcsörgést hallott a folyosón, és már gyanította is, hogy esetleg fivérem érkezett meg. Kiderült, hogy a postán érdeklődött felőlünk, és onnan küldték Sandwirthhez. Ilka sejtésében pedig nem csalatkozott, mert hamarosan meghallotta a hangot is, amely odakint a fogadóstól ezt kérdezte: „Nem szállt meg Önöknél ma reggel egy Giergl nevű úr a feleségével?", mire Ilka kisietett, Feri elébe ment, és így találkoztak. Rövidesen visszajött Ferri Fannyval együtt. — A két asszonyka percek alatt a legjobb barátságot kötötte, az azonos nézetek, azonos felfogás és érzések, ugyanaz az élénk, vidám kedély mindkét szívben a legnagyobb rokonszenvet ébresztette. Igazi gyönyörűségemre szolgált, hogy minden arcon a legnagyobb örömet és boldogságot láttam.