Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)
Bécs, 1851. október 25. [Ni/194] Tegnap este érkeztünk Nussdorfba, és én az orosz udvari tanácsossal behajtattam a „Vadember"-hez (Wilder Mann) a Karnthnerstrasséra. Többi útitársam teljesen szétoszlott, és ma meglátogattam a főhadnagyot, aki Wiedenben szállt meg, s akinek átadtam a 8 forintot, amivel az orosz a kifizetett kompdíj fejében tartozott neki. Meglepődtem, hogy az orosz mennyire megbízott bennem; - ma reggel meglátogattam szobájában, mivel mellettem lakott, a legnagyobb rendetlenséget találtam, minden tele volt ruhadarabokkal, könyvekkel és egyéb úti kellékekkel stb. és elpanaszolta nekem, hogy milyen nagy zavarban van, kofferje a kíméletlen dobálástól szétment, ezért mindent ki kellett csomagolnia, és éppen elküldetett az asztalosért és bőröndösért, és a szabót is várja, mert a felsőkabátján is van javítanivaló, és így egyáltalán nem tud kimozdulni, nincsen nála osztrák bankjegy, hogy a főhadnagynak a 8 forintot megadja, és ideje sincs arra, hogy orosz dukátját beváltsa - és 2 órakor már a hajónál kell lennie a Kaisersmühlénél, mert a hajó még ma tovább indul. - A barátságra hivatkozva kért, hogy keressem fel a főhadnagyot, aki Wiedenben, az Arany Keresztien (Goldene Kreuz) szállt meg, és / adjam át neki szívélyes üdvözletét, de csak akkor, ha ezzel semmit sem |N 1/195] mulasztok, és ha egyáltalán meg akarom neki tenni ezt a szívességet. A legnagyobb készséggel megígértem neki, mivel a főhadnagyot úgyis meg akartam látogatni, és még más dolgom is volt a városban. „Ha nem lenne szerénytelenség, folytatta, arra is megkérném, hogy ha be tudná váltani orosz im/eria/jaimat, nagy hálára kötelezne. Itt van 60 darab, On majd látni fogja, hogy mennyit adnak érte; Linzben 9 forint 52 krajcárért váltották be, de itt valószínűleg többet adnak Önnek." — Mivel ismeretségünk csak 3 napos volt, nagyon csodálkoztam, hogy ennyire megbízik bennem, és bár ez rám nézve hízelgő volt, mégsem akartam ilyen nagy felelősséget magamra venni, ezért azt kértem, hogy adjon csak egy darabot, hogy beváltsam, hogy lássuk azt is, itt hogyan váltják be. - 10 forint 2 krajcárt kaptam, és miután a 8 forintot levontam, elbúcsúztam tőle, és elindultam Wiedenbe. A főhadnagy még ágyban feküdt, hogy kipihenje az utazás fáradalmait; megígértem neki, hogy Ferivel meglátogatjuk. Tegnap első lépéseim Louh Abéle-hez vittek. Nagyon örült érkezésemnek, és rengeteget kellett mesélnünk egymásnak. / Majdnem megharagudott rám, miért szálltam meg a „Vadem- [Nl/196] ber"-ben, és semmiképpen sem hagyta, hogy ott lakjam, ezért ma reggel átköltöztem hozzá. Déllen a Strobelkopfnál találkozunk, és utána megyünk Ebersdorfba. — Feri nagyon fog csodálkozni, ha meglát és elmesélem utazásom történetét. De én épp oly kíváncsi vagyok rá. Most már elintéztem összes üzleti ügyeimet és rohanok fivérem ölelő karjaiba. Bécs, 1851. október 26. Tegnap délután a postakocsival, amelyet az országúton, egy kávéház előtt vártunk meg, Simmeringbe utaztunk, és onnan gyalog mentünk tovább Ebersdorfba a Duna-csatorna mellett, ami jó félórába telt. Ebersdorf nem messze fekszik attól a helytől, ahol a csatorna a nagy Dunába torkollik, és a pesti hajó éppen előttünk vonult el. Habár lorgnette-iel néztem a hajót, hiába kerestem orosz barátomat a fedélzeten, aki bizonyára ott volt, de nem láttam, mert kissé messze volt. — Ebersdorfhan a kaszárnyán kívül egyetlen gyárépület van csupán, ami remekül néz ki a sok jelentéktelen kis ház mellett, s megkérdeztem egy katonát, merre lakik a fivérem, mire a kaszárnya második emeletét jelölte meg. - / Magyarul szólítottam meg, pedig féltem, hogy ilyen [Nl/197]
