Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

tengerentúlra is szállítanak, és sokuknak van üzlete Dél-ltáliában, Konstantinápolyban, Smyrnában stb. Kamnitzban, amely lent fekszik a völgyben, töltöttem az éjszakát. Itt egy nagy utazási iroda működik, úgyhogy másnap három nagy omnibusz indult utasokkal telve Bodenbach felé. [Ni/148] Bodenbach már az Elba mellett fekszik, Tetschennel szemben, ahol, / azt reméltem, a vonatközlekedés már meg fog szabadítani a társaskocsiktól. El kell, hogy mondjam Neked álmomat, amelyet Kamnitzban éltem át. Nem is tudom megmondani, hogy tulajdonképpen mit álmodtam, legyen elég annyi, hogy valami rossz álmom volt, melyet talán az éjjeliőr szörnyű dudálása váltott ki. Felébredtem félelmemben — és még mindig lassan közeledő lépteket véltem hallani; — kissé felemelkedtem az ágyban, és kezemet kinyújtottam a feltételezett rabló ellen. - Nem mertem segítségért kiabálni, és néhány percig ebben a helyzetben maradtam, miközben fülemet hegyeztem, és azt hittem: hamarosan leszúrnak. — Végül lassan megfordultam, megpillantottam az ablakot, és miután a szobában tájékozódni tudtam, elcsodálkoztam saját együgyű félelmemen, és kinevettem magamat. Tegnap hajnalban 6 órakor utaztam tovább és 9-kor érkeztem Tetschenbe. Itt áthajóztak minket; eközben az omnibuszban ülve maradtunk, és kocsival és lovakkal együtt kerültünk fel a hajóra, mivel itt még nem áll híd. [Nt/149] Bodenbachban jegyet váltottam / Lipcséig a vonatra, amely pontban déli 12 órakor indult. Bodenbachban megvizsgálták papírjaimat, mivel itt van Szászország határa - és itt láttam hosszú idő után ismét ezüstpénzt, ami Ausztriában a legnagyobb ritkaságok egyike. Mily boldog voltam, hogy vasúti vagonban ülhetek - és különösen örültem a szép Elba völgynek, a szász Svájcnak. Drezdába 2 órakor érkeztünk, és türelmetlenül vettem tudomásul, hogy 6 óráig várnunk kell, mert a lipcsei vonat akkor indul. Addig a vasúti vendéglőben üldögéltem. Mikor Lipcsébe megérkeztem, a tömegben kerestem barátomat, Boridét, akit szemüvegéről messziről felismertem. - Most kopog éppen az ajtómon, jött meglátogatni. Most éppen vásár vasárnapja van Lipcsében, képzelheted, mi minden látnivaló van itt, — ezért ma kimerülésig fogunk gyalogolni. A mai napra be is fejezem az írást, -Bonde sok-sok üdvözletet küld általam nektek és barátainak; kérlek, add át mindenkinek, fivéred Heinrich / [Ni/150] Lipcse, 1851. október 6. este A ti 2 leveleteken kívül egy harmadik is érkezett Lauffertól, amely sejtelmeimet valóra váltotta. - Jóslatom teljesült, már Pesten is hitetlen Tamásként hallgattam ígéretét, amin ő csak nevetett. Valóban nagyon fájlalom, hogy nem tud eljönni, — milyen szép lett volna, ha itt találkozhattam volna vele, és együtt utazhattunk volna tovább. — Azt írja, hogy nővérének esküvőjét 14 nappal elhalasztották, én azonban nem tudok addig itt maradni, mivel Loííerékhez is el akarok jutni, — sajnálom, mert így legalább megismertem volna Laufferék tisztelt családját is. Nos, ezen nem lehet már változtatni, amit barátom bizonyára még jobban fájlal, mert, ha valaki hosszú évekig nem látta édesanyját, akkor érthető, hogy forrón vágyódik utána. Ennek következtében én is másként fogom utamat beosztani, és egyenesen Mannheimbe utazom. Útközben nem fogok sehol sem megállni, mert ehhez már túlságosan türelmetlen va[Nl/151] gyok, és megvallom Neked, hogy már nem / lennék képes csupán szórakozásból utazni, mivel üzleti gondjaim nem engednek ehhez elegendő nyugalmat. Mikor 3-4 évvel ezelőtt utaztam, akkor egészen más volt, akkor nem volt mit mulasztanom, és akárhol elidőzhettem, ahol jól-