Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

esett, ezért most szívből örülök, hogy a városokat, amelyeken most átutazom, már mind ismertem, és ezért nem kell magamnak szemrehányást tennem. — Holnap reggel indulok Casselbe. Tegnap, vasárnap Bonde társaságában voltam, de ma csak az ebédnél voltunk együtt, mert nagyon sok dolga volt. Bonde külső megjelenése most egészen divatos, a szentimentális rajongóból, mint maga mondta, megfontolt ember lett. Mivel most vásár van, itt minden sarkon van valami látnivaló, és a kétnapos itt tartózkodás elég sok pénzembe került, mivel egyik szórakozóhelyről a másikba mentünk. Mindenekelőtt megnéztem a könyvkereskedő vásárban a művészeti kiállítást, aztán Del Vecchio kiállítását, ahol azonban kevés kép nyerte meg tetszésemet. A francia kávéházban reggeliztünk és a lövőházban ebédeltünk, ez szép nagy intézmény. Délután a híres léghajós, / Coxwell szállt fel, talán 20 000 itt [Ni/152] összegyűlt ember tetszésnyilvánítása mellett, - innen Rosenthalba mentünk, s ott a Svájci Házikóba (Schweizerhäuschen), egy ottani vendéglőbe, innen pedig Guerra Római Cirkuszába, amely nekem különösen a csinos lovarnők miatt tetszett. Vacsorát egy elegáns sörözőben fogyasztottunk. Körülbelül egy óra múlva Bonde ismét értem jön, s ma még pótolni akarjuk, amire tegnap nem maradt időnk. El akarunk még menni a Central Haliéba, az Odeonba és az Auerbach pincébe. — Ma még meglátogattam Kreis urat, az üvegkereskedőt, akinek át kellett adnom Prágából Ludwig apjának üdvözletét. Övé itt az első üvegesbolt, és megfigyeltem, hogy főképp angol üveget árul, mivel a csehek túl sok kiviteli vámot számítanak fel, és amellett az angol üveg még sokkal szebb is. Érdeklődtem egy belga üveggyár címe után is, erre is Abele úr kért meg; s kiderült, hogy éppen most, a vásár idején a gyár egy utazó ügynöke / itt tartózkodott. Mikor felkerestem, értesül- [N t/153) tem, hogy balszerencsémre félórával azelőtt utazott el, s Kreis úr kérésemre felírta a címét: Részvénytársaság, Bruxelles. Nem tudom, de ez a cím olyan furcsán hangzik, hogy némi kételyt nem tudtam elnyomni; — bár hálátlanság lenne tőlem, ha Kreis úr szavaiban kételkednék. — Megajándékozott egy szép darabbal, amely a londoni Kristálypalotából származik, ezt különleges ritkaságként haza fogom vinni Nektek. Elképzelheted, hogy hogy el vannak halmozva megrendeléssel, ha Abele úrnak Ferdinánd császár részére Reichstadtba 18 000 darab üvegtáblára lenne szüksége üvegházak készítésére, de egyik gyár sem vállalja a gyártást. — Most kénytelen lesz ezeket Belgiumból megrendelni. Az lenne a legszebb, ha a császárnak is ki kellene fizetnie az óriási behozatali vámot. / Mannheim, 1851. október 9. [Ni/154] Amikor lipcsei fogadósom meghallotta, hogy elutazom, hajnalban felkelt, hogy kikísérjen a pályaudvarra; sőt, még útitáskámat is vitte — amit nem akartam engedni, ő azonban még kevésbé hagyta, hogy visszavegyem tőle. Túl udvarias és jószívű volt, sőt büszke volt rá, hogy én, mint magyar ember, megszálltam nála. Noha őt egy magyar szégyenteljesen becsapta, előtte Magyarország mégis mindenek felett áll, és arra vágyakozik, hogy oda ismét eljusson. Te talán hallottad a rosszhírű Hertelendy történetét, aki a forradalom időszakában hónapokig ebben a szállóban lakott, de fizetnivalóit csak felíratta hitelbe, és végül azt ajánlotta neki, hogy utazzon vele Magyarországra, és ott mindent pontosan kifizet neki, mivel itt nincs pénze, birtoka csak pár órányira van Pesttől — csak legyen szíves az útiköltséget is megelőlegezni, ő hálás lesz és otthon mindent kifizet. — / A derék Arnold hitt a szép történeteknek, melyeket vendége ékesszólóan előadott, kedvet [Ni/155] kapott a pesti utazáshoz, főképp azt remélte, hogy pénzét megkapja, és beleegyezett. Kifizette