Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

„Reichenbergi művészeti kiállítás. Mivel a művészeti kiállításnak még rendezési költségei sem térültek meg, ezért a rendezők indíttatva érzik magukat, hogy a helyi művészetkedvelő közönséget ismételten kérjék, látogassa nagy számban a kiállítást, amelyet e célból mától számítva még 8 napig nyitva tartunk és kérjük, arra is gondoljanak, hogy az a cél is fennáll, hogy a belépti díjak jövedelméből a rajziskolák számára / mintalapokat készítsenek. - A belépti díj csak 6 krajcár." [Nl/145] Ebből úgy ítéltem meg, hogy a reichenbergi publikum nem nagyon lelkesedik a művészetért. A színház frissen volt renoválva, ezt adták: Az arany ördöge, vagy egy amerikai kaland*

9 Meglehetősen jól játszottak. Másnap az omnibuszon csak Gabelig iratkoztam fel, mivel utána a kocsi a cseh Leipába ment tovább, s nekem ettől el kellett térnem. Gabelben ebédeltünk. Ezen az úton igen kellemetlen útitársam volt, egy csendőr... - Ez idő óta viseltetem ezzel a népséggel szemben olyan irtózással, amely eddig is megvolt bennem, de nem ilyen nagy mértékben. Ilyen alapelvekkel és szabályzatokkal, amelyeket ő kapott, s amelyeket én elriasztónak találok, a csendőr a nép természetes ellensége. Olyan őszintén elmondta az egészet, hogy nem voltam képes felfogni, miként tud egy ember ilyen körülmények közt örülni az életnek. - Mindent, amit szemével lát, vagy fülével hall, gyanúsnak kell tartania - mint a pók, amelyik a legszebb virágokból mérget szív ki. Senkivel sem szabad barátságot kötnie, szívélyesen beszélnie is csak végső szükségben szabad, de főként a női nemet kell lenézéssel kezelnie. Ha / netalán rajtakapják, hogy egy nőszeméllyel kedélyesen beszélget, akkor biztosan vasra |Nt/i46| verik. - ó mily szívesen tolmácsoltam volna neki e mondatot: „Szabadon, ahogy az égbolt öleli a földet, Ölelje az áldás barát s ellenséget." De nekem vigyáznom kellett, és minden egyes szót mérlegserpenyőbe tennem! Gabelből a kis postakocsival Haide felé utaztam kb. 2 órányira, ahol a fogadó előtt leszálltam, és Egermann úr után kérdezősködtem. Haidéban csak másfél óráig tartózkodtam; és nagyon örültem, mikor ügyeim végeztével a postakocsit éppen indulóban találtam Kamnitz felé. — Egermann úr már igen öreg; hosszú fehér hajfürtök keretezik a fejét, s ez akaratlanul is tiszteletet ébreszt iránta. Cégét, amely különösen Észak-Amerika és Oroszország felé érdekelt, két sógora vezeti. Egyikükkel tárgyaltam meg az üzleti ügyeket - és majdnem dolgomvégezetlen távoztam, mert nem akarta elfogadni az általam tett ajánlatot. Sok oda-vissza beszéd, és néhány javaslat után, melyet neki tettem, végül elértem, hogy elégedetten távozhattam. / Meg- [N t/1471 tettem megrendelésemet, és rögtön továbbutaztam. Haidéból Kamnitzba egy üvegaranyozó és -festő társaságában utaztam a postakocsin. A táj errefelé gyönyörű; bár az idő borús és barátságtalan volt, a táj nagyon tetszett. A kocsiút Steinschönauig, körülbelül a fele útig, mindig hegynek fel haladt - s olyan magasan jártunk, hogy a gomolygó felhők között találtuk magunkat. A köd oly sűrű volt, amilyent még életemlen nem láttam, úgy hogy a lovak fején túl nem lehetett látni, s a kocsisnak nagyon óvatosan kellett hajtania, nehogy Steinschönauban egy embert elgázoljon, vagy egy háznak, vagy fának nekimenjen. — Steinschönaut is csupa üveges lakja, akik a gyárakból az üveget nyers állapotban fontszámra veszik, és ők rafinálják, azaz: csiszolják, vésik, edzik, festik és aranyozzák. Sokan Der Goldteufel oder ein Abenteuer in Amerika, Kad Elmar és Anton Titl romantikus zenés színműve.