Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Második rész

Weinheimbe utaztunk. Weinheim 5800 lakosú város a Majna-Nekar vasút mentén, a hegyek mentén vezető útvonal legszebb helyén. - A Nekar felett most egy fahíd vezet, amelyen a vonat csak lassan [U/220] haladhat, mivel azonban ezt az erős jégzajlás már többször elsodorta, ezért / a közeljövőben egy hatalmas, igen masszív kőhíd veszi át a szerepét; - ez jelenleg már épül, 12 igen széles nyílása lesz. - Ladenburg mellett is elmentünk, ez kisváros, de nagyon mutatós, szép dóm van benne és sok régi torony, amelyek még a római korból származnak. Weinheim felett magaslik Windek várromja - és a városban a mannheimi és heidelbergi polgároknak sok ízléses nyaralója van. Weinheimből elsétáltunk a birkenaui völgybe, ennek végén átléptük Hessen határát. A szép, romantikus völgyet sziklafalak szegélyezik és az út mentén csobogott és tajtékzott a hegyipatak, mely több nagy malmot is hajt. Ez a vidék Tyrolra emlékeztetett — csak minden kisebb méretben látható. — Különös! hogy amint átlépi az ember a hesseni határt, jobb lesz az út, de a talaj terméketlenebb és a hegyek kopárabbak. Az egyik nagy malomban, amelyik egyben vendéglő is, kávét ittunk, majd visszatértünk Weinheimbe és onnét vonattal Mannheimbe. Aznap volt az utolsó este, melyen jó Anyámmal együtt lehettem, és bekövetkezett az elválás órája, melytől remegtem. Alig élveztem a viszontlátás örömét, máris ki kellett ürítenem az elválás keserű kelyhét. A közmondást, hogy az idő gyorsan elrepül, még sohasem éreztem annyira igaznak, mint most. — Kedden, szeptember 28-án utazott el Anyám, és az elválás végtelenül fájdalmas volt!!! — [ti/221] A vonat elindult és vele Anyám percről percre távolodott, nagyon / levert voltam, és voltaképpen jó is volt, hogy mi is útra készültünk, így reméltem, hogy gondolataim másfelé terelődnek. Mivel aznap nem készültünk el a csomagolással, vándorkönyvünk láttamoztatásával stb., holnaputánra, csütörtökre halasztottuk indulásunkat. — „Minden jó dologból 3 van" -, most ezt a közmondást alkalmazhatnám; először Lotterifí] búcsúztam el, másodszor anyámtól, most Leibfried következett soron; tőle is nehéz szívvel búcsúztam, mivel az ő környezetében derűs napokat éltem át. Az első vonatot 6 órakor elaludtuk, mert az előző este túl sokáig beszélgettünk nagybátyámmal; ezért ma, már teljesen útra készen, még egyszer elmentünk hozzá, és csak 9 órakor indultunk el a második vonattal Darmstadt ba. A vonat mindvégig hegyek mellett halad, ezeken több várat is láthattunk. Ezt a Heidelbergtől Darmstadtig tartó szakaszt Hegyek Utjának hívják, mely az Odenwald nyugati lejtőjén épült, erdős, hegyes vidéken, amely Darmstadt, a Nekar és Majna között terül el; — legmagasabb csúcsa a Meliborus, amely 1630 láb magas. Darmstadt, ahová 11 órakor érkeztünk, Hessen nagyhercegség fővárosa 30 000 lakossal. A város 0- és Újvárosra tagozódik; az előbbi rosszul épített és zegzugos, az utóbbi ellenben remekül tervezett, és nagyon szép épületei vannak. - A legszebb épületek közé tartozik a katolikus templom, mely a római Pantheon mintájára épült. Az egész templom felülről kapja a vilá[U/222] gítást, / egy, a kupolában elhelyezett, 26 láb széles ablakból. A városi templom és az udvari templom. Ezek azonban, sajnos, szokás szerint zárva voltak, csak kívülről láthattam őket.