Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész
szép villák mind paradicsomi tartózkodásra vannak berendezve, ilyenkor mindenütt elevenebb az élet - de most minden álomba merültnek tűnik. - Ez is oka volt annak, hogy már másnap tovább indultam, különben mégiscsak tovább maradtam volna, - de ma délután megnéztem a várost, és további kirándulásokat tenni, mint ahogy mondani szokás, nem érte volna meg a fáradságot. — Szombaton, február 27-én, folytattam utamat, és mint rendesen, 7 óra előtt felkeltem, mert korábban még nem volt egészen világos. Képzelhető, mennyire elcsodálkoztam, amikor az ablakon kipillantva láttam, hogy a háztetőket és szemközti hegyeket hó borítja - a hó ugyan nem volt vastag, de minden nagyon téliesnek látszott. Ezt nem egy hirtelen beállt zordabb idő terhére írtam; hanem azt gondoltam, hogy Svájc közelsége lehetett az oka, a havat egy északi szél hozhatta magával ide. De akárhogy is volt, nem törődtem vele, sőt még örültem is. - Fél 8 órakor útra keltem Leccóba. Az odavezető út rendkívül tetszett nekem. Ma egyenesen átvágtam a Comói-tó két ága közötti félszigeten — és az egész úton magas hegyek vettek körül. - Két szép fekvésű tavacska mentén vezetett utam, nevükre már nem emlékezem. Erbdnál, félúton, már teljesen eltűnt a hó a síkságon — de a hegyek felső fele egészen fehér volt. Itt, Erbában reggeliztem. — 1 óra után értem abba a faluba, amely a Comői-tó mellett, Leccóval szemben fekszik. Az út meredeken haladt lefelé a partra, ahol sok bárka volt, úgy látszott, utasra várva. - Már negyedórával a falu előtt szembe jött velem egy hajós, aki feltehetőleg vendéget keresett - nekem azt [U/86] ígérte, hogy 12 krajcárért / átvinne, csak a felét kínáltam és elfogadta —, és ezen kívül még egy szolid vendéglőbe is el kellett vezetnie. - Egy festő számára a kilátás Leccóra az átellenes partról, pompás kép lenne: csendes, mozdulatlan volt a tó, a legkisebb hullám sem rezdült, és Lecco hűen és világosan tükröződött benne; - a város mögött hatalmas, sötét hegyek meredtek a levegőbe, hóval borított felső felüket szürke felhők takarták. - Bárkám, mellyel hajóztam, csendesen siklott a vízen, ezüst csíkot hagyva maga után. — Itt a tó talán másfélszer lehet szélesebb, mint a Duna Pestnél. - Ugyan egy híd is vezet a tavon át, de félórányira Lecco alatt, ahol egy, a tóba benyúló földnyelvet használtak föl; — ezt a kerülőt azonban nem akartam megtenni. - 1/2 2-kor érkeztem Leccóba. (Comótól 18 miglia távolságra). Nem messze a kikötőhelytől volt egy vendéglő, hajósom ide vezetett, és szívélyesen beajánlott. Felséges halat és egy pasticcióV' 9 ettem ebédre, és hálószobául használhattam az extra ebédlőszalont, amelyben egy akkora asztal állt, mint egy biliárdasztal. Lecco ígéretesebb, ha a túlsó partról nézi az ember. - Kis város, melyet magas, meredek, sziklás és egészen kopár hegyek öveznek. - Közelében több kis helység is van. - Mivel éppen hetivásár volt, élénkebb élet folyt, mint máskor; de az emberek 3-4 óra körül eltűntek. Akárcsak Comőban, itt is rettenetesen sok a vendéglő és vendégfogadó, nyáron bizonyára mind megtelnek nyaralókkal. - Közel a városhoz láttam egy vashámort és vasöntödét. - Azt gondo[ti/87] lom, idővel ez a város is fejlődni fog, már most / sok háza van épülőfélben és sok új is van. Egy szépen megépített színház is van, de nem játszottak benne. ,y Pasticcio = pástétom (olasz).