Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész
Következő reggel, február 28-án, vasárnap Bergamóba indultam. Fél 7 órakor még mindenki aludt, és még nem fizettem - várni nem akartam, hogy Bergamóig időt ne veszítsek -, nem maradt más hátra, lármáznom kellett, hogy fizethessek. Az út egy ideig a Comói-tó mellett vezetett, amely egyre keskenyebb lett, és végül mint Adda folyó öndött a Póba. - Minél jobban megközelítettem BergamóX, annál alacsonyabbak lettek a hegyek, mind jobban eltávolodtak, míg jobbról teljesen megszűntek. A bal oldalon meglehetős távolságban Vicenzáig kísérőim maradtak. - A vidék LeccóXó] Bergamóig nagyon is tetszett nekem. Sok falu fekszik festőién szétszórva, vagy egy kis dombon, vagy folyó mentén a völgyben, sőt a hegyoldalban, meredek sziklafalnak támaszkodva, ami egy tájképfestőnek nagyszerű tanulmányt képezhet. — Éppen vasárnap lévén, minden helységben 9 és 10 óra között misére harangoztak - ebljől pompás harangjáték adódott, egészen el voltam ragadtatva tőle. - Itáliában egészen másként harangoznak, mint nálunk, a harangok itt mind két kerék közé vannak szerelve, melyen a kötél van átvetve. Egy toronyban 4 vagy 5 ilyen harang van, a hangskálához hangolva - és minden harangot csak egyszer kongatnak meg sorjában, úgy, hogy csak egyetlen hangot ad, ez a harangozás, több falul)ól egyszerre hallva, remek! Az ilyen harangozásnál a harangok átforduláskor váltakozva néhány pillanatra felfordítva, mint egy kehely, megállnak, majd lehullva tovább fordulnak, hogy a másik oldalon ismét a magasba emelkedjenek. — (lásd 9. ábra.) / Félórányira Bergamo előtt bérkocsin utolért egy fiatal úr, aki felajánlotta, hogy üljek fel |U/8H| melléje, amit nagy örömmel el is fogadtam. - így már egy óra körül a városkapuhoz értem, itt megköszönve nekem nyújtott szívességét, leszálltam, mert őnem ment be a városba. - Itt, úgy látszik, nagyon szigorú a rendőrség, mert külön engedély nélkül senki sem tartózkodhat a városban 24 órán túl, s ahogy a kapun bejöttem, vándorkönyvembe már a másik kapun való kimenetelt is bejegyezték. Ahogy néhány perccel azután, hogy elintézték ügyemet, ezt az ostobaságot elolvastam, így szóltam magamhoz: No és!?! és a legközelebbi fogadóba mentem, s ott éjszakáztam. — A város megtekintése nélkül, tehát dolgom végezet lenül menjek tovább? nem, jöjjön inkább egy disputa - bezárni csak nem fognak ezért. — Bergamót Kr. e. 500-ban alapították, 30 000 lakosa van 2500 házban. Bergamo egyrészt a tulajdonképpeni városból áll, mely egy, a budai Várhegynél talán valamivel magasabb dombon fekszik és 6, a síkságon fekvő elővárosból. A város fallal és bástyákkal van körülvéve, szabályos négyszögű és nagyon szabálytalanul épült, csupa szögletekkel és udvarokkal teli girbegurba, meredek utcából, zsákutcából áll, melyeknek nincs kijárata stb. — A bástyákon szép fasorok sétányul szolgálnak. — A város lentről nézve igen impozáns. — A külvárosokat is fal veszi körül, és sok kapujuk van, — de még ezeken kívül is vannak Bergamóhoz tartozó külvárosok és csinos falvak, úgy, mint Bécs körül Lerchenfeld, Hernods, Fünfhaus. Bergamo szétszórtan fekszik és ezért nagy a területe. - A legfigyelemreméltóbb itt a sok templom. - / A városban sok a medence, melyek eredetileg szökőkutak voltak, de sajnos, ma már nem fU/89] adnak vizet. Fent a város főterén egy meridiánt láttam a földön meghúzva támasztóívek alatt, melyre pontosan déli órában egy napsugár esik egy falon tört kis nyíláson át, úgy, mint a milánói Dómban. — Délkört (latin).
