Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)
NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz
az utoljára hagyott Nagy Sándor és Damjanics, az ügy tisztaságához s saját nevűkhez kötött katonai tisztelethez illő bátorsággal léptek a bitófa létrái alá. Sorsuk a jelen voltak ugy, mint a távoli hazafiak kebleikben boszankodással telyes szánalmat, emiéköknek örök hirt, a zsarnok iránt közhidegülést, gyűlölséget ébresztve. Voltak, kiket e látvány hitökben is ingadoztatott. A tisztes kinézésű Aradi Izraelita ösz Rabbi felemelt kezek/kel, ég felé függesztett szemekkel [224] a siránkozó tömeg közt e hatályos szavakra fakadt: „Isten! Ha létezel, mind ezt büntetlenül hagyva hogy nézheted?" - E borzasztó gyilkosság villanyszerü rémülettel tölte el a hont, holott ez csak kezdete volt azoknak, mellyek nyíltan és nagyobb részt titokban követtetvén el, számtalan hazafiak véreikkel fertőztetek be ocsmány kezeiket, nem is említve amaz ember vadászatok szomorú játékait, mellyek nem csak az üldöztetett honfiak, de menedék nyújtó emberbarátok hurczoltatásaikkal éveken át, éjjel nappal folytattatva, végződtek. A politikai foglyok roppant számával a nagyszerű pesti uj épület, budai vár és Ludoviceum, e nemzeti adakozáson nemzeti czélra szánt s több épitvények megtöltettek. Ezek nevezetesbjei, mint B. Perényi, Csányi, Szacsvay Imre s többen nyilvánosan az aradi szerencsétlen tábornokok mintájára, hóhér kötele által, mint aljas gonosztevők végeztettek ki, — mindnyájan férfias öntudat jelenlétével néztek elejbe iszonyú sorsuknak, mig mások örök fogságra, sánczra, sat. tova hurczoltattak. A pesti foglyok éji álmaikat a puskaropogás társaik életét oltó zajai szakiták óránként félbe s döbbenték kebleiket. Legmeghatóbb jelenetet Battyányi Lajos gróf lántorithatlan hazafi, a még Ferdinánd király által törvényesen kineveztetett Minister kivégeztetése ábrázolt, ki a Pesti országgyűlésről, mint Parlamentair, a Nemzet és fejdelem közti súrlódás ki egyenlítéséül küldetvén fel, e küldetése után, / melly minden, még barbár nemzetek előtt is kímélet tárgyául tekintetik, Is- [225J ten és emberi törvények ellenére börtönre vettetek, s itt ült a vég élet oltás perczeig. De a nagylelkű fogolyban kitűnt a hires nemes Batthányi vér, ki vérbirók elejbe állitatva, nem védé igazságos ügyét, csak annyit nyilvánita: „Nem ismerem Önöket illetékes törvényes Biráimnak." - A dráma legördültével minden áron vére szomjúhoztatván, már kötél alá lett volna hurcolandó, midőn sanyarú tömlöcze szalma párnáján a nagy hazafi vérébe fetrengve találtatik. Balassa orvos hivaték elő, hogy a haldoklóba az élet szikrát csepegtesse, nem, hogy megtartassák a becses élet, de hogy eszméletét nyerje vissza ama számára készített szemle perczére, melly meggyaláztatása kárörömén tombolni vágyott nyomorú ebeknek gyönyör élveit növelje! A bakó megtöré azt, mire Balassa nem hasztalan működött — nem illeté kezével a torkon ön kezűleg vérzett áldozatot. - Hogy nemes vére ne önakaratból folyjon, golyó által terítetek földre a nagy polgári zsákmány, s agyából a vér Pest utszája kövezetén miriád ágazatokban napsugárként löveldezve loccsant szét! Neje a Grófnő, a gyászos nő, anya s honleány, fiaival rohantak a borzasztó látvány színhelyére, hol a fiukat anyjuk megesketé, miként ártatlan atyjok véreért boszut állani fiúi, polgári kötelességük legkedvesb föladata leend. E gyászt minden magyar kebel osztá. Igy állott a haza, s hü fiai sorsa, illy / helyzetbe sülyedt a hazafi pálya! - melly bár nemes [226] erényü részvét példáit ragyogtatá a jobbakban, - átkos szégyenére az emberi nemnek - találkoztak sok gaz lélektelenek, kik e haza köz szerencsétlenségét saját érdekökre felhasználni, s árulással hon romjai fölé építni szerencséjöket, elég istentelenek voltak. Szomorú emlékéül a történteknek áljának e 850-be irt sorok e czim alatt:
