Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

Rab haza Bus e haza szumoruak bérczei, Bus e nemzet gyászolnak sík téréi — Sírkert e hon, élő halott a magyar, Vérző keble gyászba merült szűt takar. Ne sírna? — hisz elvérzének jobbjai, Vagy kivégzék a zsarnoknak gyilkai, Vagy bolyganak rengetegben — és félnek Vadakként hű fiai, kik még élnek. Másoknak, kik a szent ügyért érzenek Lábaikon vas bilincsek zörgenek, Mohos börtön rém falai környezik, Hol saját, s hazájuk sorsát könnyezik. S a nép, e jogtalanul megtámadott, Melly szabadság oltárán hőn áldozott, Sirva szegi meg az átkos kenyeret, Mellyet vele a zsarnoki kény nyelet ... Nincs törvény, nincs Nemzetiség, nincs haza, Durva önkény rabláczán függ Hunnia, [227J Búköny kiapadván honfi szeméből, Ima helyett sóhaj fakad kebléből! Sóhaj fakad, mondva: Isten! tűrheted, Hogy ennyi kin gyötörje e Nemzetet? Az ég halgát - eltűri, hogy a gálád Jogtalanul sanyargassa e hazát. Csend van! az ágyuk kün már nem dörögenek A nemzeti lobogók sem lengenek — Hogy is ne? hisz sirban nem zajg semmi már, — Mindenben, ugy szenvedésben van halár. Ne örvendj e siri csendnek szörnyeteg! Nem hárult el feletted a fergeteg Az ég halgát; de boszuja készen áll, Hol népgyilkos irgalomra nem talál. Ha Albion ágyúi majd dörgenek, Szabad népek fegyverei fénylenek, Miként halott trombita vég hangjára, Fel támad e nép zsarnoka nyakára.