Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

BEVEZETÉS (Forrai Ibolya) - Szövegek és szerzők

ami a legérdekesebb az utókor számára, a hangsúlyok elhelyezésének tekintetében azonban szinte minden visszaemlékezés személyes meghatározottságú. Már csak ezért is különös jelentőségű a még lappangó emlékezések, naplók felkutatása, ezek összevetése és elemzése. E személyes meghatározottságot több tényező formálja. Balogh Gábor identitását, a múlthoz kötődő viszonyát meghatározó körülmények közül a legfontosabbak: egyrészt szűkebb családi és társadalmi környezete, vagyis a Zala megyei hivatalviselő, általában jogi végzettségű, művelt és Balogh Gábor esetében református köznemesség, másrészt műveltsége és iskolázottsága, vagyis a Pápai Kollégiumban megszerzett jogi diplomája és a valószínűleg itt belénevelt és élete végéig megmaradt intellektuális érdeklődés. Ismert, hogy rendszeresen járatott folyóiratokat, könyveket, gyermekei jobb taníttatása érdekében hagyja el Devecsert és költözik Győrbe. Ám természetesen döntő jelentőségű a visszaemlékező emberi habitusa, személyisége is, s Balogh Gábor kiváló emberi tulajdonságai vitathatatlanok. Visszaemlékezésének szinte kiáltó jellegzetessége és legfőbb értéke a józan, pontos, őszinte elbeszélés. Nála tökéletesen hiányzik a dicsőítő viszonyulás, a múlt eseményeinek ilyen szemüvegen keresztül történő értékelése, önkéntes átrendezése, megkonstruálása. Egyenes és reális jellemétől távol állt az idealizálás, a hősieskedő háryjánoskodás. Amint egész életében, minden tevékenységében a megbízhatóság, az igazságosság és becsületesség jellemzi, visszaemlékezése még az apróbb eseményeket tekintve, saját személyét illetően is pontos, reális és valós. Balogh Gábor számára 1848 egyszerre jelenti a „válságos s nagy időt", ezen belül elsődlegesen és hangsúlyozottan a nemzeti önvédelmi küzdelmet. A nemzetőrnek beálló fiatalember motivációja egyértelmű: „a reactiót megkezdte a bécsi Camarilla... nekünk védeni kellett magunkat. A haza veszélyét megérték ország szerte az iskolák tanulói... zászló alá siettek." A jurátussága idején a politikába bepillantást nyerő Balogh Gábor azonban a történések társadalmi jelentőségét is érzékeli. írása ezzel kapcsolatban különösen érdekes, hiszen bepillantást enged egy korszak szemléletváltozásának lezajlásába, bemutatja, hogyan élik meg mindezt egyénileg. A tanult, a vármegyei küzdelmekben érlelődött liberális politikai gondolkozású fiú és szigorú, merevebb apja konfliktusa válik érzékelhetővé: „szegény atyámnak János bátyámal együtt csak az által okoztunk némü szomorúságot, hogy kértük őt a napi események között nagy port vert politicai változásnak, a nemesi osztály önkénytes adózásának elfogadására, édes atyám is kértünkre megérté az idő jelét s önként lemondva szerinte nemesi ősi jussáról, az adózók sora között volt ő is." Tényszerűsége a jelentős személyek esetében is megfigyelhető. Csupán Görgey személyének értékelése egyoldalúan negatív, benne az ország szabadságának elárulóját látja. Balogh Gábor ideálja, már csak szűkebb társadalmi és földrajzi környezete miatt is Deák Ferenc, akit szinte rajongva tisztel, „az isteni gondviseléstől meg áldott fényes s nagy tehettségnek" tart, kinek „mély elméje pedig mindenekben a dolog velejét azonnal felismerte - hozzá a komoly nemes lélek - kit mindenki szeretett és bámult ha beszélt — méltán tették a haza nagy fiává, s világ hírű emberré". 1848-ban a márciusi események idején, Deák Ferenc „nagy tehetsége és mérsékelt természetére" van szükség. Szinte a történeti hűség kedvéért, kitér a többi jelentős személyre, így Kossuth Lajosra is: „Kimagasló, s szónoklatával elragadó alakja volt ezen ország gyűlésnek Kossuth Lajos, — rendkívül erős czáfoló s ha terhére volt, éljenzéseinket is visza utasittó férfiú. Szemtanuk s beavatottak állították, hogy ekkor Bécsben oly befolyása volt Kossuth Lajosnak, hogy őt anyira ünnepelték mindenütt a hol csak látták vagy meg jelent - a dinastia léte vagy elüzetése egyenesen akaratától függött". A visszaemlékezés sok apró részletet örökít meg a fiatal katona háborús mindennapjairól, a reménytelen vonulásokról, éhezésről és fázásról, gyötrelmekről, a hadseregben feszülő el-