Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

BEVEZETÉS (Forrai Ibolya) - Szövegek és szerzők

lenietekről, a legénységgel szemben eluralkodó durva bánásmódról. Balogh Gábor legfőbb jellemvonása az igazságérzet és humánum, nydtan tiltakozik a legénységet megalázó bánásmód miatt. Egy „tanult s mivelt fiatal ember" megkardlapozása kapcsán írja: „Nekem igen nehezemre esett ezen durvaság, s kijelentem, hogy elégtétel adás nélkül azt el nem tűröm, s számittom épp anyiba, mintha velem történt volna". Amikor kérésére elővezetik parancsnokához „én előadtam, hogy a hibát büntetni jogában áll, de az elkövetett kardlapozást azon helyen eltűrni (t. i. a frontvonalon) lehetetlen, s ha nem képes indulatán uralkodni, s Ígéretével nem biztosít hasonlóktóli tartózkodásra el vagyok tökélve magánál Aulich tábornok urnái ellenében panaszt tenni". Ugyanakkor a hadsereg új szellemét is megtapasztalhatta, hiszen midőn nagybátyja, Györffy János Komáromban meglátogatja, „nagyon teczett neki, hogy a tisztek általánosan tegeztek a honvédségnél is egymást." Balogh Gábor becsületes jellemét, emberségét sok apró mozzanat bizonyítja, mint például az elesett bajtárs pénzének visszaszolgáltatása a családhoz. Érdekessé és értékessé teszi Balogh Gábor visszaemlékezését, hogy egy-egy eset kapcsán betekintést nyújt egy társadalmi csoport, jelesen a művelt, iskolázott köznemesi réteg mindennapjaiba is. Leírja, hogy Deák Ferenc Kehidán az országos „küldöttséget meghívta ebédre — a hol ebéd után a könyvtárban szolgálták fel a fekete kávét — szivart - s ekkor láttam a nagy szobának mind a négy falát könyv álványokon nyugvó temérdek könyvekkel megtelve, s hallottam Deák Ferencztöl Petőfinek a csak akkor megjelent költeményeiből többeket vendégei előtt könyv nélkül ajánlottképpen elmondani". E rendi szerveződésű csoport tagjai felismerik, számon tartják és segítik egymást. A nemesi származás, a műveltség alapján fogadják be maguk közé a fiatal Balogh Gábort. Deák Ferenc reakciója pontosan mutatja, kit tart maga közé valónak e csoport. Mikor a szomszédos vármegyék határkérdésében az országos küldöttség előtt Mórocza János, egyébként Balogh Gábor rokona, „oly szép beszédet tartott, hogy a küldöttség egyik tagja Deák Ferencz úr, ott helyben nem csak kezet szorított vele, de házánál látogatásával is megtisztelte, s Dániel báttyának szemre hányást tett, hogy neki előzőleg be nem mutatta." Érdekes adatokkal és forrásokkal szolgál Balogh Gábor visszaemlékezése a néprajz, az életmódkutatás és művelődéstörténet számára is. Fegyveres szolgálata idején az ország számára addig ismeretlen vidékeire is eljut. Életrajzából kitűnik, hogy ekkor kerül el először távolabbi területekre, eddig csak szülőföldjét és Pápát ismerte. Most jár a Muraközben, a Dráva vidékén, Stájerországban, ahol „a jólétnek mind anyi bizonyittékát" tapasztalta. Jellemző az is, mit tart a jólét kritériumának: „rendezett falu" és „szép gazdaság". A fiatal Balogh Gábor érdeklődéssel figyeli a megismert tájakat, gazdálkodást, életformát, s részletesen be is számol tapasztalatairól. Mezőgazdasági érdeklődése már itt megmutatkozik, ismert, hogy élete második felében pedig szinte csak bőnyi birtokának irányításával foglalkozott, s évtizedeken át vezette akkurátusan a gazdasági naplót. A Tiszántúlon tartózkodásuk során is van szeme és érdeklődése a táji különbségek felismerésére: „a Tiszán túl létünkben sem zsemlyét, sem pékmester embert sehol nem láttam, a helységek süttettek számunkra egyeseknél kenyeret, kitünö buzakenyérrel éltünk mindenütt." Balogh Gábor egyéniségét református hite és tudata is formálta. (Édesanyja papnak is szánta, s nagy szomorúságot okozott neki, hogy fia végül a jogi pályát választotta.) Saját maga egész életében szoros szálakkal kötődött hitéhez és egyházához, adományokat tett, tisztséget is vállalt. Visszaemlékezésében is mint szignifikáns tényezőt jegyzi meg a református hitet. Elkötelezett hite ugyanakkor a más egyházakkal, felekezetekkel szembeni toleranciával párosul. Utódaitól tudjuk, hogy gyermekeit Devecserben a zsidó hitközség rabbijával taníttatja. Balogh Gábor, amint maga írja, kálvinista létére „még a nagyon derék Zirczi apátság" ügyvédje is.