Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

Ne kivánd tüzetesebben hallani ... Elégeld meg - im el fogom mondani, Hogy bal sorsom hogy és hol ért; Kecskemétre mentünk borért, No igen hogy csak másnak: Egy magyar árendásnak, Négy kocsival voltunk tudom, s emberek Ötenn, az árendással, és két gyerek. Azok között hárman vannak, Kik hazugságban nem hagynak Kik mai nap znég élnek, Ha igazat beszélnek. Már a többiek innen el kerültek, Egymás után jobb létre szenderültek, ... Vissza térve a törésre: Estve értünk Kecskemétre, S egy udvarba be száltunk, Akkor éjjel ott háltunk ... Hol a pincze veres borral tele volt S reggel fel tettünk belőlle húsz akót, Még két kocsi annyit rakott, ...A negyedik csak pakot, Mit ajándékba kapott Ott lakó rokonaitól, egyet s mást, És egy kis hordó java bort, nem máslást, S azutánn útnak indúlánk! De benn volt a szeszes fúlánk — Mit kaptak emelőbe A szerény agy velőbe ... Mert pálinkát és bort, annyit adtak ott, Hogy mindenki okádásig ihatott, Még az útra is tettek fel Egy idomtalan nagy tökkel: Melyben tizen öt ilcze Volt, barátim nem vitcz e! Délre Nagy Kőrösre értünk, s etettünk, Paprikás lebbencset magunk is ettünk, S ittunk rá ki vizet, ki bort, De én el kerültem a sort — S leg józanabb voltam - leg! És még is én estem meg;