Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

Minden képpen szabadkoztam bár tőlle, — Addig beszéltek, - hogy rá lettem végre! S mindjárt haza vittek kocsinn egyszerre, Másnap reggel el is mentünk Kecskésre. Mert Kubinszki László s neje, akkor ott — Mint választott puszta gazda úgy lakott. — El indultunk tehát, s másnap kilencz órára Oda értünk a kecskési pusztára, S ott szivesenn fogadának — és délre Meg lett írva a szerződés a főidre! S annak meg adtuk mindenképp a módját: Tizen három forinton vettem ki hódját! Három száz hetven forint esett érte, S kétszer kellett le fizetni egygy évbe. És azutánn lett jó ebéd s áldomás, Sülve főve a csibe hús, s paprikás. Kubinszkiné ki rakodott magáért, Meg mutatta - hogy a szakácssághoz ért; De nekem legjobban ízlett a tisza hal: El készítve tejfellel és babérral; Nagyonn jó volt - de gondoltam eleve: Vajon nem leszsz é keserű a leve!? Ebéd után haza fele indultunk, S Iványon túl egygy árokba borúltunk, Nagy nehezen a kis kocsit ki tettük, És utunkat Nagy Iván fele vettük. Ott meg étettünk - s el indultunk éjfélben, Haza értünk másnap déli ebédre. — Én ki mentem még akkor nap a kertbe, S ki pihentem magamat jól ott heljbe. — Szántó is ment azonnal a tanyára, Már ők akkor ugaroltak javára. Az ugart fel szántva be is vetették, Az enyémnél elébbvalónak tették; Mondtam nekik hogy: megszárad a talló, — És az enyém volna az elébb való! Azt mondák, hogy ara is rá kerül a sor, Maljd ki mennek oda is ekkor s akkor!