Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

Ki is mentek, mikor a föld ki száradt, Mikor más a vetésben már ki fáradt! A magoké már akkor kelt ki fele. Mert az mind az övék lett nem csak fele! Pedig akkor a mikoron fel fogták, Hogy az enyém leszsz első azt fogadták. Végre meg karmolták az enyémet is valahogy, És be is vetette a vő aztán valahogy; Tizenkét köblöt vetett el, azt mondta — Minden hóidban három vékát számítva; Én hat köböl s két véka búzát adtam Mert a vető magnak felét én adtam! Hogy a magokéból mennyit vetettek — Azt nem tudom — mert nem voltam ott vélek! De azt tudom — a mint ki számítám azt, Hogy két köböl bizonyosan meg maradt! Mert azutánn én a földet fel mértem Másik tavaszonn, mikor ott rá értem. S így tudtam meg biztosan a valót: Hogy a főid még tíz köblös is szűken volt! És Kubinszki még a főidet ugy adta, Hogy a szalmát és a pejvál ott hagyja, És a főidet bár mikor is veszi át, Ott kell hagyni annyi pejvát és szalmát. — A felesek mohonn kapának rajta, — Meg mutatta mind egygyik, hogy milj fajta, — Mert akkor télenn a pejvát és szalmát Mind a tanyájokra, és hazahordták, Pedig annak enyém lett volna fele; De igy mind az övék lett, nem csak fele! Akkor őszönn a kert főidet is el adtam, Mivel ottann jövőre nem lakhattam, Egygy szomszédom két hóid főidet ígért érte, S oda adtam tehát azért cserébe! A méheket is mind el adtam másik tavaszon, S azokonn is szinte volt egygy kis haszon. Kata is meg unta a tanyánn a lakást, És házat vett másik nyáronn ismét mást, — Amazt pedig ki adta egygy zsidónak bérbe. S száz forintot kapott érte egygy évre, És így mivel haszna vala a házonn! Másikat vett ismét ezer egygy százonn. -