Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

És a mellett termett paszúj, dinnye, tök, S gyümölcs fáim is voltak vagy tizen öt! Almám, megygyem, szilvám, körtém sok termett, S nagyonn meg kedveltem ott az életet! Márcziustól Novemberig ott laktam, s ha rá értem, verseket írogattam, S virág magot vetettem kunyhóm körűi, — És azok ott virítottak tükörül; Úgy éltem ott egészsz nyáronn szép csendbe: Mint Ádám apánk hajdan az édenbe. De a vak sors véget vetett mind annak: Szántó és a veje lett oka annak. - Mert akkor esztendőben, úgy ősz fele, Ki jöttek hozzám mind ketten a kertbe: S mondák, hogy a vő sógora Kubinszki A réti földjét haszonbérben adja ki És hogy ha azt én ki venném jó lenne! Ők pedig azt meg dolgoznák felesbe. A főid Perjés szigeten volt, S azonn egygy, kis tanya is volt. Dicsérte azt egyszájra mind a kettő: Hogy az a: főid minő jó búza termő, — LA/66] Nagyobb részét a: múlt évben törték fel, - S nem leszsz azonn semmi károm, — hidjem el! A — föld húszon nyólcz hóid, egygy tagba, S két hóid igen jó here is van abban. Mondtam nekik hogy vegyék ki ők magok, S én pedig csak itt a kertben maradok! Ere Szántó szomorúann így szólla: Hogy ki is vennék ők, ha pénzek volna! Na hát akkor maljd ki fogja venni más, Mert én sem szeretek lenni árendás! Ha az a főid még is kevesebb volna, És a mellett ojjan meszsze nem volna. Nagyonn sok pénz esne érte évente, És a mellett meszsze is van felette! És nekem is ottan kellene lenni, Én oda gyalog nem tudnék ki menni, S ha szekéren ki vinnétek, még úgy is, Itt a kertben ki maradna akkor is?