Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Faluzások

ket gyékény lapok beillesztésével kellett rendbe hoznunk. E végett megvásároltunk több kötés fa abroncsot, melyekkel a hiányzó vagy a bontogatásnál elkalódortakat pótoltuk. Vas abroncsos hordók még nem igen voltak a nyíren, azok még csak a Tokaj hegyaljai és érmelléki szöllőkben voltak tanálhatók és a mi két forintos értékű nyíri vinkónkhoz drágák lettek volna. Ezeknek a hordóknak legfeljebb 1 frt. 60-80 krajczárért vettük párját, pedig minden hordón 14 db mogyoró, kisebb mértékben nyírfa abroncs volt, t.i. mindenik végén 4-4, a közepén pedig 3-3 darab. Hát a ki boros gazda volt, ezen edények rendbe szedéséhez szakértelemmel kellett bírnia, mibe én elég jól begyakorolván magamat, miután nem csak Kemecsén, hanem Eörben és Napkoron is szöllőink lévén, egy jó szürethez 30-50 hordót be kellett rendeznünk. A szüretelést pedig legelsőben is még September utolján elkezdettük Eörben Ádám testvéremmel, honét 10 hordó igen jó mustot hoztunk, azután Napkoron szüreteltünk 12 hordóval, melynek felét eladtuk az ottani regálésnak hordóstul együtt 7 frt. 30 kit. hordónként váltó pénzben, vagyis 3 ezüst forintért; 6 hordóval haza szálítoltunk, ehez October elején ugy 8-a körül Kemecsén szűrtünk 22 hordó bort. Tehát tele pinczével mentünk neki a télnek, de igyekeztünk is azt elfogyasztani a következő szüretig, nehogy az a silány nyíri vinkó reánk büdösödjön vagy nyulősodjék, mely e beli igyekezetünkben gyakori férjfi vendégeink szívesen támogattak benünket. M int bog}' mi háirnan voltunk testvérek egy háznál, mindanyian nőtlen emberek és vőlt honvéd és nemzetőrök és egy külön épületben laktunk, melynek előszobájából nyílt a pincze, s így egy egy éjjeli férjfiui öszejövetel meg volt tartható a nélkül, hogy a távolabb eső kissebb házban lakó Anyánk, és vele lakó Eliz nővériink éjjeli nyugalma háborítatnék. Csaknem minden napi vendégeink voltak a kemeeseieken kívül Megyery Károly Megyerről és Fráter Sándor Halászból, kikhez több kevesebb kemecseiek érkezvén, akárhányszor megtörtént, hogy reggelig húzódott a mulatság. Az is meg esett, hogy egyik másik elázott és vagy ülve bóbiskolt, vag}' lehúzódott valamelyik kanapéra, a többiek pedig nehogy hasonló sors érje haza szállingóztak. Sőt egy alkalommal anyira neki buzdultunk valami a légből áramlott örömhírre, hogy valamenyien, még elég korán becsületesen benyakaltunk. En éppen két kancsóval borért indultam az előszobából nyíló pinczébe, Fráter Sándor dikciózni akart, de senki sem halgatott reá, akkor felült egy ruhás szekrény (Chiffon) tetejére és onnét kiabált és hevesen gesztikulálva lóbázta magát, a többiek egy asztal körül ülve gajdoltak. Nekem a fejem meglehetős nehéz lévén a pincze lépcsőit eltévesztve magam sem tudtam, hogy értem be, esak arra jöttem magamhoz, a midőn az alsó pincze ajtó szemöldök fájába ütközött a fejem, melyen szerencsére egy jó erőss báránybőr sapka lévén, az ütést felfogta, de egyszersmind engem magamhoz térített. A bor csapolás czéljábói az egyik kancsót a csap alá illesztettem és adig halgattam a bor csurgását, míg ott guggulő helyzetemben elaludtam. Jó ideig alhattam így, mert mire egy majdnem felettem történt nagy dörrenésre felébredtem és a sötétben körül tapogatodztam, a kifolyt borral övedzve találtam magamat, az egyik kancső tele lévén, a másikat a még mindig folydogáló csap alá tartottam és tele lévén a csapot elzártam és felmentem a szobába, hol Frátert Chifonostul együtt a szoba közepére dűlve, Nyizsnyayt e,gy kis rövid kanapén kétrét gyűrve, a többieket szám szerint négyet, a belső szobában az asztal körül ülve, az asztalra dűlve aludva találtam. Csak az ötödik, Vitéz Mihály ev.ref. Káplány bóbiskolt még, de beszélni vagy restéit, vagy nem volt képes, csak kezével mutatta, hogy tölcsek bort, én töltöttem neki, de nem itta meg, csak tovább szunyókált. Itt azután meg látszott, hogy én soká jártam a pinczébe, mert az alatt az ott hagyott bor elfogyott és várakozásuk közben el aludtak. Az asztalon égő gyertya, perse faggyú, hoszan leégett és nem lévén kinek kopantani, a hoszu bele visza csavarodott és a gyertya ép oldalára hajolván azt olvasztotta. Én ez idő alatt meglehetősen kijózanodván, kényelmesen levetkeztem és ágyamat azon szobába megvetvén