Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

BEVEZETÉS (Benda Gyula)

motívuma). Ez a folyamat ma már maga is kutatási tárgy, megismerése, része a múlt feltárásának. A centenárium alkalmával a történelem az osztályharcokat, a politikai történetet emelte a központba, a néprajzi kutatás pedig a népi emlékezetet kísérelte meg összegyűjteni. Az „új" történetírás érdeklődése az 1960-as évektől a hosszútávú gazdasági és társadalmi folyamatok irányába tolódott el, csökkent az eseménytörténeti pillanat iránti érdeklődés. Jelenleg azonban újra megnőtt az érdeklődés a történelem cselekvő részvevői, az egyének, kiscsoportok iránt. Ahogy fentebb megfogalmaztuk, a mindennapok és a megélt történelem kutatása vált programmá. Ebben az összefüggésben 1848-49 képe is változhat. A kutatás kérdései arra irányulnak, hogyan élték át az egyszerű részvevők az eseményeket, hogyan konstruálódott meg 48 mítosza és történeti képe. Mit jelentett a magyar társadalomnak a szabadságharc és az azt követő elnyomás? Ezek a kérdések felhívják a figyelmet a korabeli levelezés anyagra, naplókra, visszaemlékezésekre, és újból felvetik a szóbeli emlékezet, a folklóranyag értelmezését. A Néprajzi Múzeum forrásközlő vállalkozása két szempontból szeretne ehhez hozzájárulni: egyrészt a megélt tapasztalat, a mindennapok oldaláról kíván közelíteni az eseménytörténet szempontjából névtelen visszaemlékezők szövegének közlésével, másrészt a 48-as múltképről az idők során, s elsősorban a centenáris ünnepségek alkalmával gyűjtött folklór anyag közreadásával. A visszaemlékezések sajátos ötvözetei a megélt dolgok elmesélésének és a 48 kép konstrukciójának. A folklór anyagként összegyűjtött emlékezések, azok gyűjtésének története pedig az emlékezés és a múltkép konstrukciójának újabban előtérbe kerülő kérdéséhez szolgáltatnak forrásanyagot. A három kötetre tervezett forráskiadvány első kötete Krasznay Péter Naplójegyzeteinek első két füzete, amelyik gyerekkorára, diákéveire visszatekintve elsősorban honvédélményeit írja le, majd pedig a kurta 48-nak nevezett 1860-61 -es évig követi nyomon életét. A két kötet valamilyen egységet képez: középpontban 1848 és az újrakezdés lehetősége. Ezek az évek egyben Krasznay Péter fiatalságával esnek egybe, a családalapítás és hivatal vállalás mintegy lezár egyéni életében is egy korszakot. Mindez indokolja, hogy a forrásközlés ne korlátozódjék a szabadságharcról írt részekre. A két füzet szöveghű és teljes közlését a forrásközlés szabályai is indokolják, és az a remény, hogy a Naplójegyzetek további kötetei is majd teljes egészükben megjelenhetnek. A visszaemlékezés értékeit már 1918-ban „felfedezte" Nyárády Mihály (első kötetét kiadásra is előkészítette). Takács Péter pedig 1991 -ben ismertette a naplókat és szerzőjük életpályáját. (E bevezetés sokban épít e tanulmányra.) Sok viszontagság után a százötvenéves évforduló teszi lehetővé a megjelenést. Krasznay Péter 1830-ban szülelett Ököritón, régi birtokos nemesi családban. Apja, Krasznay Ferenc jogvégzett ember, a Debreceni Királyi tábla itélőbírája. Az elsőéves egri joghallgató fiú 1848 nyarán beáll honvédnak, előbb a szerbek ellen harcol délen, majd a 25. honvédzászlóaljban altiszt, végül átkerül a szabolcsi toborzáséi 48. zászlóaljhoz, hadnagyi rangot kap, s 1849 októberében a komáromi kapituláció révén kerül haza. Honvédélményei egy életre meghatározzák politikai kötődéseit, értékeit. 1861-ben a rövid alkotmányos időszakban esküdtként vállal megyei szolgálatot, a kiegyezést követően megint esküdt, majd szolgabíró nyugdíjazásáig. Krasznay, ahogy több helyen is írja, 1858-ban fogott hozzá az emlékezés és napló írásához. A visszaemlékezések százoldalas füzetekbe íródtak, a kéziratos tisztázat viszonylag kései, de a szöveg rétegei különböző korokban keletkeztek. A hét kötetes visszaemlékezés és napló végül 1901-től születik meg és haláláig dolgozik rajta. 1818-49-i kalandjaival és az azt követő tíz évvel az 1. és 2. kötet foglalkozik. 1858-ban született a bevezető rész, és a gyermekkori emlékek első néhány oldala. A bevezető oldalak retorikájából is világos: a visszaemlékező célja az volt, hogy a zsarnoki uralom