Benda Gyula: A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai 1. - Keszthely 1711-1820 (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 1; Budapest, 1988)

Bevezető

amikor a hasznavehetetlen tárgyakat nem adták el.) Néhány esetben az árverési adatokat a becsűvel azonos inventáriumban találjuk meg. Ilyenkor tehát a tárgy neve után következik előbb a becsérték, majd az eladási ár. Az eladási ár és a becsérték viszonya külön kutatási kérdés. Az árviszonyok, a becslési eljárás feltárása egyre sürgetőbb feladat, hiszen az érték teszi lehetővé a tárgyak, tárgyegyüttesek összehasonlítását. E területen ismereteink kezdetlegesek. A hagyaték számba vételét követte felosztása az örökösök között. Megítélésünk szerint az ilyenkor készült osztálylevél volt a legfontosabb jogbiztosító irat, az uradalmi levéltár, a városi jegyzőkönyv és a családok is leginkább ezt őrizték meg. Az osztály először számba veszi a teljes vagyont, felsorolja az örökösöket, meghatározza az örökösödés rendjét és végül feltünteti a tételes öröklést. Gyakran hivatkozik az osztály egy megelőző becsűre, más esetekben viszont láthatóan az osztály alkalmával vették számba a tárgyakat is*. A legtöbb osztály azonban csak az értékesebb tárgyakat sorolja fel, nem részletező. Külön kell említeni azokat az inventáriumokat, amelyeket nem az uradalom vagy a város vett fel, hanem valamelyik családtag utólag sorolta fel az öröklés alá eső tárgyakat. Ezek sem terjedtek ki minden apró használati eszközre és a készítő érdekei szerint kisebbíthették vagy nagyíthatták a vagyont és annak becsértékét. Ennek ellenére ezeket is felvettük a közlésbe. Az inventáriumok fennmaradása és lelőhelye A hagyatéki eljárás során keletkezett iratokat (végrendelet, inventáriumok, osztálylevelek) az érintett családok, a városi magisztrátus és az uradalom is igyekezett megőrizni. A Festetics család levéltára mai szerkezetét a 19. sz. eleji rendezés során nyerte el. Ekkor egyrészt az