Benda Gyula: A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai 1. - Keszthely 1711-1820 (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 1; Budapest, 1988)

Bevezető

1. Egyes esetekben az összeírok csak darabszám szerint írták össze a háztartás bútorait, használati tárgyait, és nem becsülték fel azok értékét. Ezeket összeírásnak vagy leltárnak nevezzük. Az ilyen számba vétel elsősorban a tárgyak megőrzését szolgálta. Ilyen összeírás készült a nemesi árvák vagyonáról, a gyám ennek alapján vette át megőrzésre. Általában leltár készült a második házasságkötést megelőzően, hogy az első házasságból származó gyerekek számára biztosítsák az anyai-apai örökséget. Ha adóssági ügyből fakadóan árverésre került sor, akkor ezt megelőzően gyakran csak összeírták a vagyont. 2. Örökösödési és osztályügyekben viszont mindig törekedtek a becsérték meghatározására is, hiszen az szolgált a megosztás alapjául. Ilyen esetekben is az értéktelenebb használati tárgyakat, vagy a lányokat illető ágyneműt, ruhákat csak darabszám szerint sorolják fel. A becsű a tárgy leírása, neve után becsértéket is tartalmaz és gyakran a hagyaték vagy vagyon egészének összegét is megadja. A becsérték meghatározását a leggyakrabban a kirendelt tanácsosok, tisztviselők végezték el. A házak, szőlők esetében előfordult az is, hogy "szakértőket" kértek fel az érték meghatározására. Az inventáriumok elemzése azt mutatja, hogy a tárgyak becsértéke nem szóródik erősen - valószínűleg kialakult valamilyen közös értékítélet. Ingatlanok, nagyobb értékű tárgyaknál számolhatunk a becsérték szándékos torzításával (a vagyont átvevő testvérek érdeke volt a becsérték csökkentése). 3. Adóssági ügyekben vagy magszakadás, esetleg kiskorú árvák esetében a vagyont árverésen értékesítették és erről jegyzőkönyvet vettek fel, amelyik tartalmazza a vevő nevét és a vételárat. Gyakran maradt fenn külön leltár vagy becsű, valamint árverési jegyzőkönyv. A legtöbbször az árverési jegyzőkönyvben számos olyan tárgy is bekerült, amelyik a leltárból, becsűből kimaradt. (Az ellenkezőjére is van példa,