NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

viszonyait tükröző feltárásokkal szemben az államalapítás korának emlékeit és dokumentumait hozta felszínre. A következőkben Esztergom példáján szeretnénk bemutatni egyrészt azt, hogy önmagukban külön-külön nem, vagy nehezen értékelhető régészeti és történeti adatok egymás mellé téve milyen minőségi ugrást jelentenek a kérdések megvilágításánál, másrészt, hogy a régészeti módszerekkel feltárt objektumok mennyiben járulhatnak hozzá történeti kérdések megvilágításához. Tehát: mikor és milyen mértékben válnak maguk is történeti forrássá.

4 Elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy a királyi központ szerepe a korai árpádkorban más, mint a XIV-XV. században. így - magától értetődően - kutatása és feldolgozása is más szempontokat diktál és másfajta eredményekre is vezet, mint a későbbi, állandó központok kutatása. Ez utóbbiaknál a helyhez kötött s az ország életében jelentős szerepet viselő központ, az egyre jobban centralizálódó királyi hatalom tükörképe. A kora árpád-korban maga a "központ", "székhely" kifejezés sem egyértelmű, jellege, szerepe is kutatásra, vizsgálatra szorul. 5 Esztergomnál a problémák ott kezdődnek, hogy történeti vonatkozásban korábban nem tisztázódott teljesen a hely országos viszonylatban betöltött szerepe sem. A források - és ezek alapján a történészek egy részének felfogása szerint az újonnan alakult állam központja, fővárosa. Mások vele szemben Székesfehérvárnak juttatják a vezető szerepet, mig újra mások nagyjából azonos szintre emelik a két különböző funkciót betöltő központot.

6 Ha európai viszonylatban nézzük ezt a kérdést, azt látjuk, hogy a korszak Nyugat- és Közép-Európájában sem beszélhetünk ezidőtájt a későbbi értelemben vett királyi székhelyről: ez utóbbiak kialakulásának ideje Európaszerte a XIU-XIV. század. A korábbi központok másmás funkciót töltenek be, sulyuk, jelentőségük különféle tényezők függvénye. Magyarországi viszonylatban a két államalapítás kori központ közül korábban Fehérvár szerepe bontakozott ki tisztábban mind történeti, mind ásatási adatok alapján. A néhány történeti forrásban fővárosként emlegetett Esztergomnak a harmincas évek során végzett ásatások tükrében tulajdonképpen csak a XII.század végi jelentősége domborodott ki, a korábbi időszak pontosabb tisztázására sem a történeti, sem a régészeti adatanyag önmagában nem volt elegendő. Esztergom esetében az utóbbi évek ásatási eredményei nyújtották a történettudománynak azokat az adatokat, melyekkel Esztergomnak a korai állam életében betöltött szerepe megközelithetőbbé vált. Ami a feltárás során felszínre került maradványokat illeti: A legkorábbi esztergomi fejedelmi és királyi palota a várhegy déli felén, a dunai oldal mentén húzódott. Többé-kevésbé elbontott maradványai a XIII. századi és még későbbi palotarészek, ill. részben a várudvar szintje alatt kerültek elő. Épp azért, mert a területet e későbbi időkben többszörösen átépítették, a legkorábbi épületek falai kevés kivétellel, csak alapjaikban, vagy a felmenő falak néhány kősorában maradtak meg. A maradványokból azonban kirajzolódik a bizonyos mértékig hiányos alaprajz, az épületelosztás, a falak épitéstechnikája, ami mégis elég sokat mond az érdeklődő látogatónak, s még többet az anyagot különféle szempontokból vizsgáló kutatónak. Az előkerült részleteket vizsgálva, sikerült megállapítani, hogy az épületegyüttesnek a mai bazilikához közelebb eső felén részleteiben feltárt két több helyiséges épület a kisebb kiterjedésű Géza féle palotához tartozott. Ezeket az épületeket alakította át, bővítette ki és vette körül vastag, ívesen hajló, szabálytalan kőfallal István király. Az István féle építkezés magja az ives kőfal belsejébe épített körkápolna, melyhez közvetlenül csatlakozik egy jelentékeny méretű palotaszárny. A köritőfalon belül eső többi épület valószínűleg nem függött össze egymással. Sajnos, a köritőfal jelentékeny részét és a palota északi végét nem ismerjük, ez áldozatul esett annak a nagyméretű földletermeléssel járó tereprendezésnek, ami a mai bazilika építését megelőzte, igy a korai épületegyüttes hosszirányú kiterjedéséről csak annyit tudunk, hogy nem volt rövidebb a nagy méretű ujabb paloták együttesénél. A legéppebben megmaradt részeket a III. Béla-féle helyreállított palota és tartozékai alatt találjuk. Itt a lakótoronyban, a reneszánsz erény freskókkal díszített és közismert nevén "Vitéz János stúdió"nak nevezett első emeleti helyiség padlószintje alatt került elő a kör alakú palotakápolna egy negyed része kb. 2 m magas falakkal, belső pillérrel s a kápolnát övező vastag külső védőfal maradványával. Ezt az együttest, ami az István építtette palota déli végződését képezte, a lakótorony építésekor szabdalták 91