NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

Nagy E me se KIRÁLYI KÖZPONTOK KUTATÁSA (Előadás) Napjainkban, amikor mind jobban korlátozódik az egyes emlékekkel kapcsolatos uj irott történeti forrásanyag előkerülésének lehetősége, egyre nagyobb lesz a régészeti kutatások jelentősége. E kutatások ugyanis a történeti forrásoktól eltérő jellegű, de ugyancsak forrásértékű eredményeikkel kiegészítik a más utakon nyert történeti képet s a maguk uj szempontjaival nagy mértékben hozzájárulnak egy-egy korszak megismeréséhez. A középkori régészetnek a középkori élet különböző oldalait kutató ágazatai között külön szeretnénk foglalkozni a királyi központok kérdésével. A királyi központok kutatása az ásatás módszereit illetően nem különbözik az egyéb hasonló telepítési rendszerű objektumok ásatási módszereitől. A szempont, amiért érdemes kiemelni ezt a kutatási területet a középkori régészet egyéb ágai közfii, az a feltárt anyag nyújtotta tág lehetőségek s a központokkal kapcsolatban levonható széles körű történeti következtetések szempontja. A királyi központokban ugyanis - épp központi jellegüknél fogva - sűrűsödik a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális élet számtalan jelensége, amire a feltárás során felszínre került objektumokból és leletanyagból igen széles körben következtethetünk vissza. Minél fontosabb helyet foglal el u. is a feltárt objektum a korabeli társadalom életében, annál tágabb körben s annál általánosabb érvényű felvilágosításokat nyújthat a korszak általános történetére is. A királyi központok kutatása terén - bár feltárásukra korábbi példáink is vannak - épp a felszabadulás utáni időszak hozta a legnagyobb eredményeket. 1947-48-ban indult meg hatalmas ütemben, óriási költségkeretek biztosításával a budai királyi palota feltárása

1 s ugyancsak 1948 óta folyamatosan végzik az időről-időre ugyancsak királyi központ szerepet betöltött visegrádi palota kutatásait.

2 A budai királyi központnak - úgyis, mint az első állandó királyi székhelynek - épületei és leletanyaga olyan széles körben és olyan szempontokból világítottak rá a központ szerepére, kapcsolataira, de a központtal kapcsolatban álló különböző társadalmi rétegek életére, munkájára is, amely szempontok a történeti anyagból csak gyéren, vagy egyáltalán nem olvashatók ki. A feltárások számos történeti, társadalmi, politikai, gazdaságtörténeti, ipari, művészeti, kulturális eredményére a feltárásokkal kapcsolatos nagyszámú különböző tárgyú publikáció mutat rá a legvilágosabban:

3 fényükben a központ hatósugarába eső más területek anyaga is uj értelmet, helyet kap s megvilágosodnak, más, uj oldalról kapnak alátámasztást a történeti források alapján levont történeti következtetések is. Ezek a publikációk a feldolgozások során a régészeti anyagból indultak ki, de mindenütt, ahol mód és lehetőség kínálkozott, felhasználták a rendelkezésre álló történeti anyagot, s azt saját eredményeikkel egybeolvasztva, alakították ki a sokszor további, történeti perspektívákat mutató végkövetkeztetéseiket. A történettudomány és régészet szoros kapcsolatát jól példázza a harmadik nagy királyi központnak, Esztergomnak a feltárása is. Ez a kutatás - az előbbiekben emiitett, súlyponttal a XIV.-XV. század 90