NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

deltetését is, amelyben pedig korábban sátorrudvéget és egyebet gyanítottak. Az ősibb süvegcsucs tanusága szerint az eszlári-újtelepi temető közössége is a vár építése körüli időkben verhetett itt tanyát. Ha az elmondottakhoz hozzávesszük, hogy a kenézlői temetők rangos fegyvereseit - amint arra nemrég rámutattam - nyilvánvalóan a vár védelmére telepi tették a Tisza túlpartjára, a Bodrogközbe, s a különböző sorokban felbukkanó tarsolylemezek egymást váltó nemzedékekről tanúskodnak, régészeti szemszögből nagyon meggyőzőnek érezzük Györffy György érvelését, hogy Szabolcs vára a X. század elejétől az ország egyik fontos udvarhelye, a fejedelmi házhoz tartozó központja volt. 86