NAGY EMESE (szerk.): KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK 1970. december 8—10. / Régészeti Füzetek II/14. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971)

Korabinszky János Mátyás Pozsony városáról szóló és 1781-ben megjelent kötetének bevezetésében felsorolta a számára hozzáférhető és forrásként felhasznált sokszorosított grafikai lapokat. 18 látképet és térképet ismert az egész városról és ezen kivül 16 olyant, amelyek kisebb részleteket örökítenek meg. Junker Keresztélynek a pozsonyi várat ábrázoló és a könyv címlapját diszitő rézkarca szervesen egészíti ki a szöveget.

1 Korabinszky kortársa, a magyar felvilágosodás irodalmi vezéralakja, Kazinczy Ferenc élénken érdeklődött a történeti ikonográfia kérdései iránt. Különféle megnyilatkozásai mellett az is bizonyltja ezt, hogy saját magyar vonatkozású metszetgyüjteményét ikonográfiái szempontok alapján osztotta arcképek, látképek és térképek csoportjaira, amint a sárospataki főiskola könyvtárában fennmaradt eredeti kötetei, valamint a Jankovics Miklósnak eladott darabokat felsoroló kéziratos katalóo gusa elárulja. A XIX. század első feléből a szorgalmas Háufler József nevét kell ezután említenünk. 1847-ben kiadott Visegrád albumát a Szerelmey Miklós pesti műhelyében működött linzi Franz Pracher litográfiái illusztrálják, köztük a Dilich krónika 1606-os kiadása egyik rézkarcának litografált reprodukciója." Végezetül a tudós Jakab Elek Kolozsvár történetét feldolgozó monográfiájának képes kötetében a város fontosabb műemlékeit és régiségeit ábrázoló képeken kivül régi látképek reprodukcióival is találkozunk. A Hoefnagel-féle XVII. századi veduta mellett figyelemre méltó nála a városképes céhlevelek forrásként való felhasználása.

4 Teljesen érthető ezek után, ha a magyar vedutaanyag első katalógusának bevezetésében az összeállító Bubics Zsigmond a következő óhaját feje: te ki: "Honfiúi kötelesség mindazt, ami hazánk múltjára vonatkozólag - bár a legparányibb képben is fennmaradt - gyűjteni, és legalább szellemileg az utókornak mintegy történelmi kalauzul egyetemesen átadni. A letűnt századok ... már is részben vagy egészen elpusztult helyeit... hü rajzokban mintegy hasonmásban birni, ránk nézve ma nemcsak kívánatos, de szükséges is."

5 És a magyar régészet és művészettörténet nagy úttörője, Rómer Flóris a régi Pestről irott könyvében hasonló módon nyilatkozik: "Szükséges minden egyes képecskét, legyen az bár mily gyarló, megőrizni és nyilvános intézeteinkben ... az utókor számára megmenteni."

5 A veduták feldolgozásának szükségszerűségét tehát senki sem vitatta, a feldolgozás, a csoportosítás és értékelés módszere azonban mindezideig nem alakult ki. Bár már a második világháború előtt történtek kísérletek több fontos magyar város és vár látképeinek szisztematikus feldolgozására, az érdemes kutatók az egyes településekre vonatkozó képes forrásanyagot általában elszigetelten vizsgálták és ritkán irtak le olyan általános érvényű megállapításokat, amelyek több város vedutáira egyformán vonatkozhatnak."

7 A képek forrásértékének megállapításánál az egyes ábrázolásokat csak a fennmaradt, feltárt vagy rekonstruált emlékekkel vetették egybe s nem vették figyelembe az egyes látképek keletkezési körülményeit. ítéletük ennek következtében bizonytalan lett, főleg akkor, ha - mint például Budapest esetében rendkívül nagymennyiségű, egyidőben keletkezett képes forrás maradt fenn. Az irott forrásokhoz hasonlóan a képes ábrázolásoknak is megvan a maguk forráskritikája. Ennek lényege az, hogy tisztáznunk kell a festett, rajzolt vagy sokszorosított grafikai eljárásokkal készült látképek keletkezési és megjelenési körülményeit. Legfontosabb az egyes kompozíciók keletkezési idejének megállapítása, de amennyiben lehetséges, alkotóik személyét vagy legalábbis művészettörténeti környezetét is meg kell határoznunk, mert csak ezen adatok ismeretében vethető fel az autenticitás kérdése, tehát hogy hiteles, természet után készült ábrázolással vagy csak egy korábbi kép egyszerű másolatával vagy átdolgozásával van-e dolgunk. Grafikus uton sokszorosított lapoknál a datáláshoz gyakran hosszadalmas könyvtári kutatómunka szükséges.

5 A keletkezési körülmények tisztázásának eredményeképpen az egyes helységekre vonatkozó közvetlen vagy közvetett hitelességű képanyag a téma beállítása és az ábrázolás egyes részleteinek összehasonlítása révén szinte magától oszlik egymástól elkülönülő csoportokra, típusokra. A tipológiai csoportosításban a későbbi másolatok és átdolgozások a minta, az előkép alá rendelődnek s minden csoport, azaz tipus élén egy olyan látképet találunk, amelynek forrásaként már nem tudunk másik műalkotást meghatározni. Ezeknél, de csakis ezeknél van helye az egyes részletek valósághűségére vonatkozó vizsgálatnak,amin azután a kompozíciók topográfiai forrásként való értékelése alapulhat. Természetes, hogy ez a módszer nem kizárólagos érvényű, vannak esetek, amikor alkalmazása az anyag kis mennyisége vagy jellege miatt felesleges. De a magyar anyagnál nélkülözhetetlen. A török háborúk eseményei ugyanis élénk érdeklődést váltottak ki a nyugati közvéleményben. De éppen a háborús események következtében kevés művésznek volt módja helyszíni tanulmányok folytatására Magyarországon.