BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

A kartografiai adatok

talat, mondhatjuk terepbejárás nyomán készült megszerkesztett rajza mérnöki háromszögelésen és csillagászati helymeghatározásokon alapul /Fodor Ferenc: A magyar térképírás Bp. 1952, IJk„ 80. o./. Munkájának különösen a római régiségekkel foglalkozó része nyomán megállapítható, hogy <5 szerkesztette meg Magyarország első archeológiai térképét is. Marsili munkáját megelőzően nem igen találunk sem irodalmi. sem kartografiai adatokat a sáncokra vonatkozólag. Magyarország 1526-tól kezdve a törökök itteni szereplése, majd a XVI, század végén a felszabadító hadjáratok és végül a XVIII. század elején a kuruc-labanc háborúk folytán nem igen volt alkalmas terület topográfiai munkák elvégzésére. Amik készültek, katonai célra készültek és titkosak voltak. De talán éppen a sáncok katonainak tartott jellege hivta fel Marsilinek, a hadmérnöknek figyelmét azokra. A polgári célú és szemléletű cartografia csak később, a XVIII. század harmincas éveiben Mikovinyi Sámuel működésével, indult meg hazánkban. Marsili térképén a sáncokat ábrázoló pár határozott vonallal olyasmit állit, ami először a történészek, majd később a régészek figyelmét keltette fel, és tartotta ébren mind a mai napig. Adatai hitelessége szempontjából meg kell tehát vizsgálni Marsili magyarországi működésének azt a részét, amely a sáncok ismeretével kapcsolatba hozható. Marsili Alajos Ferdinand gróf. osztrák katonai szolgálatban álló, olasz származású, tábornoki rendfokozatot elért, mérnöki beosztásban működő katonatiszt volt Savoyai Eugén hadseregében a török felszabadító hadjáratok idején. 1685-ben, huszonhét éves korában már ezredes. Szolgálata során, amely főleg műszaki, megismeri a Vágvidéket, Győrt, a Rábaközt és általában a Dunántul nagy részét. Az Esztergom, Érsekújvár, Nyitra, Visegrád környéki hadmüveletek után részt vesz Buda ostromában. Utána Erdélybe, onnan Eperjesre, majd Egerbe küldték. 1688 után Nándorfehérvárra, majd Pétervárad és Újlak tájára került a Lotharingiai herceg mellé. Életrajzirója is kiemeli. /Ért, a Tört.Tud.Körb. 1882. IX. Beliczay Jónás: Marsigli élete és munkái./ hogy különösen a római régiségekkel foglalkozott sokat. 1689-ben a Száván tuli részeken, a Morava folyó és az Alduna mellett jár. 169o-ben pedig Erdélyben és Brassó környékén végzi feladatát. Tevékenységének minden szakaszában megfigyel, és megfigyeléseit le is irja. /dr, Veress Endre: A bolognai Marsigli iratok magy.vonatk. Bp.l9o6./ Az útviszonyok tanulmányozása céljából járt a teme.si bánságban Karánsebes felé. Érdeklődésének középpontjában állott a Duna. nem csak hadi, de természettudományi vonatkozásaiban. Különböző utain nem kizárólag stratégiai szempontból vizsgálta a tájat, az embereket és a természetet, de az illyriai, pannóniai, moesiai római régiségeket és építészeti emlékeket is kereste, és tervszerű kutatásai nyomán Dio Cassius adataival szemben Traján hídját ott találta meg. ahol az a viz lassúbb folyása folytán a hídépítésre, a part pedig a katonaság átkelésére a legalkalmasabb volt.