BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)
A kartografiai adatok
-I 34 Gyűjtésének ezeket az adatait tartalmazza a Dunáról szóló munkájának második kötete /Beliczay: id. mii, 40,o./ 1693-ban tüzérségi tábornokká nevezik ki. Csapatait ebben az évben Mohácstól az Aldunáig kellett vezetnie, de a Duna és a Dráva az esz tendei áradása miatt a Dráva torkolata felett kezdte meg útját, átkelve a Dunán, majd a Duna-Tisza közén folytatva Péterváradnál ismét átkelési lehetőséget teremtett a folyón. IIa már nem korábban, itt kellett a bácskai sáncokkal találkoznia. 3694 tavaszán Titel-Szegedi működése során járta be Bácsmegyét, mér te fel az általa rómainak elnevezett sáncot, és lett figyelmes a többi hasonló földműre. Marsili Magyarországon élte le életének nagyrészét. 1730-ban halt meg 72 éves korában. ö volt tehát az első. aki az Alföld nagy sáncrendszereivel tudományos módszerrel először foglalkozott. Munkája ugyan 1726-ban jelent meg. de - és számunkra ez a fontos, - már 1694 táján ismerkedett meg a bácskai sáncokkal, tehát munkájában a közel harminc évvel korábbi XVII. század- végi régészeti megfigyeléseit közli. A felmért és leirt «Római sánc* pontos rajzát adva megjegyzi, hogy a régi irók nem emlékeznek meg erről a hatalmas és nagyszerű műről. Tehát Marsili a rendelkezésére álló régi irodalmat is átnézte. A déli hadműveleti területekről Várad- Kassa-Eger felé vezető utja során katonaszeme minden bizonnyal a legnagyobb érdeklődéssel követte, vagy legalább megpróbálta követni ezeknek a titokzatos földsáncoknak nyomait. Érdeklődé si körét ismerve, a kutató régész kíváncsiságát azonban épp oly jogosan feltételezhetjük nála. mint a katonáét. Adatai nemcsak a szemtanú, a képzett megfigyelő, hanem a mérnöki szakértelem hitelességével is birnak. Marsili az alföldi sáncokat összefüggő egésznek ábrázolta. Mai ismereteink annyit igazolnak, hogy ezen a sematikus ábrázoláson belül vannak a valóságnak megfelelő adatok. Ezek például a következők: az ábrázolt vonal egész hosszán vannak adataink a sáncok létezéséről. Debrecen a sáncvonalon belül marad, Fehértó táján fordul a vonal nyugati irányba, és ez az iv a legérdekesebb, mert mai ismereteink szerint is ez igazolja az Alföldnek valamilyen szempontbóli elhatárolására való törekvést. Azt azonban már nem lehet megállapítani, hogy Marsili csupán feltételezte a XVI, században még jobban ismert sáncszakaszok összefüggését, vagy valamilyen forrásból tudomása is volt arról, A XVIII. század magyar földmérői közül egyike a legkiválóbbaknak Mikovinyi Sámuel /1735-1806/ aki a helyszínen végzett munkái során az elsők között mérte fel a Jász-Kunságot, ami minket a Csörszárok szempontjából érdekel, Mikovinyi igen felkészült matematikus volt, aki munkálatait a terület felmérésével kezdte. /Fodor Ferenc: A magyar térképírás. Bp.1952. 88. o./ Bél Mátyáshoz irt levelében, melyet I. kötetében közöl Bél. az ő előtte megjelent térképeket négy csoportba ossza. 1./ A mások elbeszélései alapján készültek. 2J A térképkészítő ismerte ugyan a vi déket, de mellőzött minden geometriai alapot. 3J A térképek geometriai alaoon készül
