BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

Az alföldi sáncokra vonatkozó irodalom áttekintése

- 8 Danubiusára, és megemlíti Budai Ézsaiás: Magy. Orsz.IIist. II.k.33.1. munkáját, aki Marsilival szemben nem a rómaiak által épített utaknak, hanem az avarok müvének tartja a sáncokat. Megemlíti Balássy. hogy Erdélyben Rétynél a Homárkában egy arany csákányt találtak, melynek értéke 300 drb. aranyra volt becsülve, és ami akkor Háromszék levéltárába volt letéve. /Erdély Régiségei 1852 III.43.62.63.1./ Ugyanabból a forrásból /1852.15.1./ merítve emliti Nagy'Mátyás udvarhelyi főesperes 1505 körül irt jegyzeteit, aki /amint azt Rávési I.Etellaka 1859.11.1. is emliti/ az Erdélyt Magyarországgal összekötő / ?/ és a közlekedés - Etele hajdani, a mai Románia területén feltételezett lakhelyétől idáig terjedő - valamiféle biztosító utvonalának tekintette a Csörszárkot. Balássy neV, nélkül hivatkozik egy «Tiszaszabályozási fiók társulati vezető/ véleményére, aki az első Duna-Tiszacsatorna vonalát látja a Csörsz árokban. Nem szabad elfelejtenénk, hogy a cikk megírása idejében már elkészült Bácskában a Dunát a Tiszával összekötő, akkori nevén Ferenc csatorna, ami a XIX. század első felének hatalmas munkája volt. Balássy Ferenc végkövetkeztetése: az árkok a Hunoknál a síkságon és az erdőkön átvezető, tájékoztató, útbaigazító vonalak, megtámadás esetében pedig védőfalak voltak. Amint látjuk 1857-ben a két hírlapi cikkben már össze van foglalva a sáncok céljára, eredetére, építésük időpontjára vonatkozó majd minden lehetőség, és természetesen a tévedések is. amelyek abból eredtek, hogy mindenki történeti irodalmi forrásokat igyekezett és vélt találni az árkok eredetének megfejtéséhez. Kétségtelen. hogy a mult század második felének feltörő tudományos érdeklődése mellett a közfigyelem a Kárpát medencében található, hajdani nagy földmunkákra is irányult. Valószínűleg nem közvetlenül és kizárólag a két cikk hatására, mert a hírlapi közlemények már kisugárzásai voltak az akkori szakkörökben a kérdésről folyó vitáknak. Kétségtelen azonban, hogy nem egészen egy évtized múlva a Csörszárok. de általában az egész Kárpátmedencében található sáncok eredetének és rendeltetésének kérdése az ebben az ügyben legilletékesebb fórumot, a Magyar Tudományos Akadémiát is foglalkoztatta. 1865-ben Radimeczky Mihály ujhartyáni jegyző a Vasárnapi Újság 115. számában a következőket irja: «Egy felsőbb helyről a községhez érkezett körlevél szerint a Magyar Akadémia archeológiai bizottmánya feladatául tűzte ki a Csörszárkának nevezett legészakibb vallumot az erdélyi, dáciai vallummal összeköttetésbe hozni. Az emiitett körlevél szerint az akadémiai bizottmánynak szüksége volna e célra vonatkozó régibb térképekre, rajzokra és néphagyományokra, melyek után ezen tárgyat felderíteni lehetne. «Cikkíró a jegyzetrovatban megjegyzi még, hogy «több régiség tudósunk már a mult nyáron /tehát 1864-ben/ beutazta a Csörsz árok vidékét, és a kutatás eredményét közzé fogják tenni. Nem lehet kétségünk aziránt, hogy ezzel a körlevéllel a magyar régészet egyik nagy úttörője. Rómer Flóris vette kezébe a Csörsz árok és a többi sáncok ügyét.