BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)
A hosszanti sáncok más rendeltetésű földmüvektől való elválasztásának szükségessége
25 nak nevezem őket, mert bár egyenességük igen gyakran kifogásolható, főirányukat messzefutóan megtartják még abban az esetbea is, ha ma előttünk még ismeretlen okoknál fogva valami elől élesen kitérnek, vagy valamit birtokukba vesznek. Minden esetben visszatérnek azonban egy látszólag eredeti célhoz. Lineárisnak nevezem tehát ezeket « földsáncokat, amelyekkel foglalkoznunk kell, szemben más elsősorban hosszúságra és irányra az előbbiektől eltérő földmüvekkel. Nem használhatom csupán a sánc kifejezést, mert ezzel a gyűjtőfogalommal a legkülönbözőbb rendeltetésű és korú szerkezeteket jelöl az irodalom és a kartografia is. Az elnevezés lényege az lenne, hogy azokról az egytájegységen át égtájak szerint irányttartó, éa a sánc fogalmának megfelelő földmüvek megvizsgálása szükségességéről beszélünk, amelyeknek épitésükkori hosszuk a helyi jelentőségből kiemeli őket, \ h osszanti-^ földsáncok más rgndelt%t%gü földmüvekt$ vqló elválasztásának szükségesség e. A sáncokra vonatkozó irodalmi anyag sokaságával ^egyenes arányban állnak az eredetükre és rendeltetésükre vonatkozó feltételezések és kombinációk, de nekünk megtámadhatatlan bizonyítékokra lenne szükségünk. Miről szeretnénk tehát megbizonyosodni? Kik, mikor és milyen céllal építették ezeket a földmüveket. Nem vitatható, hogy a feltett kérdésekre, ismereteink mai állása szerint, már csak a régészeti módszerek adhatnak választ. Az első két kérdés közül az egyikre is megadott válasz nagy valószínűség szerint a másikra is feleletet ad, sőt talán a harmadik is megoldást nyerne, IIa csak a legutóbbi száz év kutatási eredményeit nézzük, nem tarthatjuk valószínűnek. hogy tárgyunkra nézve az eddig alkalmazott módszerrel, az irott források felkutatásával valamilyen ujabb eredményt érhetünk el. Hogy azonban erről a holtpontról a régészeti módszerek alkalmazhatása felé elindulhassunk, először egy uj kérdést kell feltennünk: mely földmüvek megvizsgálásánál és hol kívánjuk ezt a módszert alkalmazni. Az irodalom ismertetése során felsorolt adatokból észrevehetjük,hogy az azokban megnevezett sáncok mindegyikének teljes bejárása vagy nem, vagy olyan térszemlélet hiányában történt elég gyakran, amelynek nyomán helytelen következtetések járhatnak. Újra hangsúlyoznom kell annak megállapítása szükségességét elsősorban, hogy a tájegységeken belül rendszernek látszó sáncok vonalai tényleg összefüggő lineáris egészet alkotnak-e, vagy csupán hosszarifutó szakaszok, amelyek vagy egyáltalában . nem, vagy további megalapozott bizonyítás mellett hozhatók egymással összefüggésbe. Tehát: sánc vagy sáncok? Földsánc sok van, nem csak a Kárpátmedence területén, de azon tul is. Az előbbieket, illetőleg amint láthattuk, még a feltételezhetőket is, részletesen
