BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

A hosszanti sáncok más rendeltetésű földmüvektől való elválasztásának szükségessége

felsorolta Rómer Flóris már többször idézett munkájában. Mivel mi csupán az alföldiekkel kívánunk foglalkozni, az azonkivüliekre csak akkor fogok hivatkozni, ha az analógiák szempontjából az szükségesnek látszik. Jelen munkához különben csatolom Rómer őstörténeti térképének másolatát. A mult század kutatóinak egy részében élt egy olyan gondolat, hogy az alföldi sáncokat valamilyen irányból össze lehet kapcsolni az Erdélyben találhatókkal. Ennek a romantikus formában előadott elképzelésnek gyökerei láthatóan elég messzire nyúlnak vissza. /Réső-Ensel 1875-ben említi Révész I.1859-ben Etellaka c. munkáját. aki viszont hivatkozik Nagy Mátyás állítólagos 15o5-ből származó, és a székelyek eredetéről szóló kéziratos feljegyzéseire, amelyek alapján szól Révész az erdélyi és magyarországi sáncokról mint Attila útjáról,/ Ezek az elképzelések azonban támaszkodtak valami, előttünk ma még, vagy már ismeretlen reális alapra is, mert ilyen hosszan csatlakozó sáncvonalakat jeleztek térképeiken mérnök emberek is. mint például Mikovinyi Sámuel egyik térképén / Mappa Ichonographica Comitatuum Pest-Pilis et Solth XVIII. szzd/ a Szelevény táján a Kőröstorkolat vidékén kezdődő Ördögárok rajzát a következő felírással látta el: «Aggeres cum fossa antiquissimi longi mill. 30 usque Varadinum. Hung. Ördögárka» Vajon milyen adatok vagy tájékoztatások alapján szerkeszthette meg Mikovinyi ezt a felírást, mert emiitett térképének lapszéle Püspökladánytól délre a további keleti irányú rajzot megszünteti. A sáncvonal addig tartó reális adatait be fogom mutatni. Höke Lajos Helembától-Selmecbányáig terjedő sáncvonaláról már beszéltünk az irodalom ismertetése során. Ha a Rómer térképén ábrázolt SomogyvárDombovári vagy a tolnamegyei Regöly-Vejke-Závodi vonalat nézzük. Wosinszky figyelmeztetése alapján szemelőtt kell tartani, hogy ugy Somogyváron mint Regölyben sáncokkal körülvett földvár van, és ha ezeknek összekötő egyenes vonalában valami más ismeretlen rendeltetésű földmű nyomai is láthatók, vagy legalább is láthatók voltak, az összekötés lehetőségét indokolják. Ez a megállapítás azonban nem jelentheti a megvizsgálás nélküli elutasítást sem. A Helemba-Selmecbányái állítólagos vonalhoz hasonló, összegyűjtött, de sem megerősített, sem meg nem cáfolt adatsorozatot ad az irodalom / Arch.Ért.1876. évf. 264.0. és 1878.évf.247.o./ a Rómer által is emiitett /Comte-Rendu 1878.61.0./ Kéménd és Ujbars közötti /ma Csehszlovákia/ sáncról, melyet ő létezőnek fogad el. A kisbényi földvár, melyet Rómer nem a barbár erődök sorában, hanem az Ördögárkokról cimü tanulmányában / id.mü. 62/ ismertet. Bél Mátyás ugyancsak ott idézett leírása szerint egy hatalmas három körsáncból álló földmű, melynek legnagyobb, tehát legkülső kerülete 1219 «orgyas» -öl. Egy másik idevonatkozó adat: a kis keszii lakosok állítják, hogy sáncaiktól más, hosszú sáncvonal vonul keresztül a hegyen Bény felé s e szerint az Ipoly és a Garam közti terület el lett volna zárva. / Arch.Ért. 1876.évf. 264.o. IX.13.-án kirándulás Szob-Magyarád-Vezekény-