BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

Az alföldi sáncok felosztása

- 24 Maroson már ismét határozottan sáncrendszerről beszélhetünk ismét. A Bánátban két. az északi részen három, sőt helyenként négy sánc is fut egymással párhuzamosan. Az, hogy a Biharban, Aradban ugyan kettős nyomokban, de alig található sáncok száma a Marostól délre egyszerre négyre növekszik, szükségessé teszi, hogy függetlenül a Maros választóvonalától önálló egészként szemléljük a Bánátot. A bizonyítás szempontjából már itt egy érdekes jelenségre kell a figyelmet felhívnom. IIa vizsgálatainkat fordítva, tehát nem a budapesti Dunától, hanem az Aldunától kiindulva kezdtük volna el. ugy azt láthatjuk, hogy az egyik sáncvonal csak a víztől megszakítva, folytatólagos vonalban lépi át a Marost, és bár nem nagy távolságon keresztül, még nyomon követhető északi irányban. Szemben a Körösök legdélibb és a Maros közötti területnek nyugodt vizektől nem tagolt sik vidékével, a bánáti területek éppen a vizek járása és az egykori mocsárvilág, valamint a déli részeken a homok miatt tájilag nyugtalan ké>et mutattak, főleg a vizszabályozások előtti időkben. Ezért harmadsorban a Maros-Duna közötti terület sáncait vesszük vizsgálat alá. Amig a Csörszárok, vagy árkok a Duna-Tiszaközének északi részén, a Mátra és a Bükk alján majdnem egyértelműen jelentenek elhatárolást észak, tehát a hegyek felé. amint ezt mai tudomásunk szerint a Tisza-Maros és a Maros-Duna közöttiek egyöntetűen tenni látszanak, addig merőben más a helyzet a Bácskaiaknál. Itt is két sáncvonal állapitható meg, de amig az egyik, a Dunától a Tiszáig érő u.n.Kisrómai sánc nagyjában párhuzamosan halad a Dunával, addig a Nagyrómainak nevezett az előbbit átmetszi. A két sánc nem kiegészítője egymásnak, mer mögöttük ellentétes érdekek álltak. Földrajzi elhelyezkedésüknél . irányuknál és a közöttük lévő távolság miatt a bánáti sáncokkal nem látszanak közvetlen összeköttetésbe hozhatóknak. A megvizsgálandó negyedik csoportba osztjuk be tehát a bácskai sáncokat. Meg kell említenem még egy feltételezett ötödik sánccsoportot az alföldiek között. Rómer Flóris 1875-ben megemlít egy, a Duna-Tisza között / Compte-Rendu 1876 72.0./ majd a Tiszán is átlépő, Bajától. Szelevényen át Körösladányig húzódó, az ő elnevezése szerint első szakaszában a Tiszáig «kétes*, azon tul azonban meglévő Ördögárkot. Munkájához mellékelt térképen ezt a vonalat Szeghalomig rajzolja. Mivel a sánc ezen tiszántúli részére vonatkozólag irodalmi és kartografiai adataink is vannak. azonkívül egy feltehető részére hivatalos és szakszerű terepbejárási adatokkal is rendelkezünk, az ezekre a földmüvekre vonatkozó adatokat sorrendben utoljára fogjuk átnézni. Ezekután térjünk át azokra a szempontokra, amelyek szerint meg kell különböztetni egymástól a vizggálat alá veendő földmüveket. Sáncnak azért nevezzük őket, mert az ároknak egy oldalon van töltése, vagy fordítva, a töltésnek egy oldalon van árka. Amennyiben ettől eltérő renddel találkozunk, ugy azokat a szakaszokat külön kell szemügyre venni. Általában lineáris-