BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

Az alföldi sáncokra vonatkozó irodalom áttekintése

megtették az egykori beosztottak és azok nyomán az utódok: még ma is Római sáncok néven szerepelnek ezek az Alföld déli részein létező földmüvek. Ezeknek a földből épült árok- és töltéseknek római vagy nem római eredete felett folyt a vita az első világháborúig. Voltak római és voltak avar pártiak, csak ásni nem ásott senki. Erősen közrejátszott ebben az is, hogy a már emiitett középkort krónikák nyomán a kutatók nagy része eleve állást foglalt, és a kialakult nézeteikhez keresték az igazoló adatokat. Nem állithatom ezzel szemben, hogy a Németországi limeskutatások hatástalanok maradtak volna a magyar régészek szemléletére, bár Torma Károly az erdélyi Meszes hegységben megtalált és bejárt sáncvonalról irt tanulmányát és állásfoglalását /Torma Károly: A limes dacicus felső része 1880/ már védte Ortvay Tivadarral szemben, amikor A.von Cohausen a németországi limeskutatás megszervezője kiadta erről szóló limesmonografiáját, / Der römische Grenzwall in Deutschland von A. Cohausen 1884/ Torma Károly idézett munkájában a Tihó-Kissebes közötti sáncvonalnak az úgynevezett Limes Dacicusnak római eredetét bizonyítja. Torma Károlynak a sánckutatásokkal kapcsolatos munkálkodása azért érdekel minket, mert a beígért, de már meg nem jelent II. kötete a Limes Dácicus alsórészéről, tárgyalta volna véleményét, amely szerint a Tihó-Kissebes közötti sáncok meghosszabbíthatók az Aldunáig és összefüggésbe hozhatók az alföldi sáncokkal. / Torma,Id,m.5, 10, 134. Il.k./ Ortvay Tormával szemben kétségbevonta a meszesi limesnek, vagy ahogy Torma nevezte a Limes Dácicusnak római eredetét, de cáfolja a Maros Tisza közi u.n. bánáti sáncok rómaiságát is. / Ortvay T.Dáczia és Moesia területén . Arch.Ért. 1875 225-292./ Az egész országot, benne az egész Alföld területét átfogó régészeti kutatómunka után, melyet Rómer végzett, és amelynek csak egy része volt a Csörsz árok, általában az árkok, sáncok kutatása terén csak tájegységenkénti részletmunkák következtek. Nézzük ezeket nem időrendben, hanem területileg sorjában. Az Alföld Duna-Tiszaközi északi szélének sáncaival az úgynevezett Csörsz árkokkal Bartalos Gyula dr. foglalkozott a századforduló körül /Bartalos Gyula dr. Magyarország önállásának és függetlenségének kivívása 1074 és 1075-ben a Csörszárkok, mint haditényezőknek felhasználása által, Eger 1910./ Munkájának elgondolkoztató cime nem akadályozhat meg minket abban, hogy használható adatait ne értékesitsük. Amint munkájának előszavában irja, a Muzeumok és Könyvtárak. Orsz, Főfelügy. Tanácsának 1898.évi előterjesztése alapján a vallás és közoktatásügyi miniszter 1902-évig. négy éven át az őskori és honfoglaláskori védelmi vonalak kutatásában államsegéllyel támogatta. Munkájának tehát hivatalos jellege volt, Bartalos - irása szerint - huszonöt éven át végzett terepbejárásokat, melyeknek eredményeit fent emiitett munkája közli. A munka azonban már nem hivatalos,