BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

Az alföldi sáncok kérdésének megoldásával kapcsolatos adatok és szempontok

- 121 * tott két terület között, valamilyen okok miatt létezniök kellett. Amennyiben a kettősség egymásutáni épités eredménye, amit azért kell vizsgálnunk, mert az északi vonalról feltehető hogy tervezése után csak részleteiben került sor a megépítésére, ugy külön felmerül egy kérdés. Milyen kényszerítő erők hatottak az elhatároló vonalnak akár előbbre tolásánál, akár hátrább helyezésénél. és mindkét esetben mi akadályozta meg a befejezést, ha nem igazolható a megépítés az egész vonal hosszán? Ha a párhuzamos kiépítés egyidejűsége bizonyítható /esetleg már csak a földalatti részek feltárásával/, ugy ezeknek a sáncrendszereknek nemcsak kijelölő, határjelző, hanem erősen védekező jellegük is nyilvánvaló. Ugy kellett lenni, hogy ezeknek a földmüveknek önmagukban is akadályozó, terelő szerepük volt. mert nem számolhatunk megépítésük bármely feltételezhető korábban olyan népsűrűséggel azokon a tájakon, amely nem csak egy. de egy kettős vonal egész hosszán az állandó ellenőrzést lehetővé tette volna. Ugyancsak újból megemlítem, hogy a Csörszárokrendszer teljes, tehát mindkét vonalának kiépítése esetében lezárta volna azt a közlekedési főirányt, amelynek léteznie kellett a hegyek lábánál a kelet felől jövő Tisza és a nyugatról érkező Duna összekötője gyanánt. A váci dunakönyöktől, a terepviszonyok miatt, Váchartyán táján át a Galgavölgyébe, annak hosszában Hatvanon keresztül a mai útvonal a hegyek lábánál az a legészakibb iránysáv, amelyen a legrövidebb távon lehetett kelet felé haladni. A «nagy ut» Füzesabony felé vezethetett, tovább Mezőkeresztes-Muhinak. hogy valahol a Hernád-Sajó torkolat alatt és a hajdani tiszameder Sajó torkolat felett lépje át a Sajót. így érhette el Szerencs irányában a Bodrog vonalát, és egyben azt a keresztező főirányt, amely Tokajnál lépve át a Tiszát, összekötötte a Tokaj-Eperjesi hegylánctól nyugatra vezető Hernádvölgyet a Szamos völgyének erdélyi bejáratával, a Meszesi kapuval. Azt a helyet amelyen Tokaj települt azért kell energikus helynek tartanunk, mert a Bodrog-Tisza és a Takta mocsarai a Taktaköz között az az egyetlen megfelelő tiszai átjáró. Ezen közlekedési főirányok és az alföldi hosszanti sáncok között feltétlenül kellett valamilyen oksági kapcsolatnak fennállnia, mert a Bükk és a Mátra déli nyúlványain telepitett hatalmas földvárak ugyanazt az utvonalat látszottak ellenőrizni. Természetesen kizárólag ezen az alapon nem húzható időrendi párhuzam a sáncok és a földvárak között. Nem a hosszanti sáncokat próbálom a földvárakkal kapcsolatba hozni. hanem az állandóan létezett közlekedési főirány hatását szeretném tisztán látni ugy a hegyvidék, mint a sikvidék lakói felé. Az egy bizonyos időre vonatkozó kettéosztotíságot határozottan mutatják a hosszanti sáncok. A Duna-Tisza között ugy a Csörszárkoknál. mint a bácskai sáncoknál a viztől vizig terjedő terület lezárásnak tökéletes példáit láttuk, és ugyanezt fogjuk tapasztalni a Maros-Duna közén a bánáti sáncoknál is. Annál szembeötlőbb az ellentmoa-