BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)

Az alföldi sáncok kérdésének megoldásával kapcsolatos adatok és szempontok

- 122 * dás a Tisza-Maros közötti terület elhatárolásánál, illetve annak északi kezdeténél Tiszavasvárinál. A hosszanti sáncoknak Büdszentmihály Ima Tiszavasvári/-Benehalom-Ujfehértó-i irány félköre erősíteni látszik azt a feltevést, amely ezen tul a tiszai sáncoknak a duna-tiszaközi Csörszárok-rendszerrel való valamilyen összefüggésére mutat. Ugyanakkor azonban magyarázatot kér az a tény. hogy a tiszántúli Ördögárok miért nem használja ki a Tisza hosszabb vonalát, amikor a két tájegység hosszanti sáncai közötti amugysem közvetlen csatlakozást ez a folyó látszik kiegészíteni. Amennyiben megépült itt a sánc. ugy az Tiszadob irányából elválva a medertől, kis tá volságon feltételezhetőleg párhuzamosan halad a folyóval. Esetleg az lehetett ennek az oka. hogy a tiszántúli Csörszárok-Ördögárok megépítésének idején a Büdszentmihálytól nyugatra létező mocsárvilág a Tiszáig terjedve átvette talán a folyóvíz elválasztó, megjelölő szerepét. A további vizsgálatok során szükségesnek látszik a hosszanti sáncok hatósugarába eső vizmedrek időszaki változásainak lehetőségét is szemelőtt tartani. A tiszántúli hosszanti sáncvonalnak, az Ördögárok-rendszernek, ez a szabolcs-hajdubihari félkörive nem csak a nyugati, a Csörszárok-rendszerhez való csatlakozás feltételezését erősiti. legalább is a térképi áttekintés utáni látszatra, de felveti azt a kérdést is. hogy a sáncvonalon belül települt, előttünk egyelőre ismeretlen nép miért nem terjesztette ki felügyeletét a sikvidékhez tartozónak tekinthető további területre is a Tisza-Kraszna-Szamos-Érmeilék vonaláig. Esetünkben tehát itt a síkvidéken is, egy más nép szállásterületének kell tekintenünk a hosszanti sáncvonalakon tul települt népességet. A hosszanti sáncok épitői az azonos jellegű tér teljes kitöltésének gondolata elől láthatóan kitérnek akkor, amikor az Alföld egész peremvidékén szoros csatlakozásra való törekvés figyelhető meg a hegyek felé. ami alól csak egy közlekedési sáv kivétele látszik feltehetőnek, de csak az északi részén. és a több sáncvonalnyomot tekintve, telán nem is minden időben. Vajon az épitők ezen elhatározásánál nem kell figyelembe vennünk a Meszesikapu-tokaji átjáró- Hernádvölgy főközlekedési irány szerepét is? Mindenesetre a Tiszavasvári-Benehalom-Ujfehértó nyugat Téglás irányú félköríves sáncvonal a legrészletesebben megvizsgálandó a terepen, mert a XVIII. századból ránkmaradt kartografiai anyag bizonyító ereje ezideig helyszíni ellenőrzésnek nem volt alávetve. A Nagyvárad előtti határozott sánckettősséget követő lekopottság után. mely jellemzője az Ördögároknyomok Kőrösök közötti szakaszainak, a Maros-Duna közötti területek földerődrendszerei rendelkeznek többszörösen is szembetűnő sajátosságokkal. A részleteknek eddig megtörtént ismertetése után, már a térképi szemlélet is további következtetési lehetőségekre hivja fel a figyelmet. A bánáti sáncrendszert a Nischer féle térképtörténeti ábrázolás nyomán, sokrétűségén belül, három fővonalunak ismerjük meg. Valamennyi sáncra egységesen