BALÁS VILMOS: AZ ALFÖLDI HOSSZANTI FÖLDSÁNCOK / Régészeti Füzetek II/9. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1961)
Az alföldi sáncok kérdésének megoldásával kapcsolatos adatok és szempontok
119 gyarázatát is kapjuk a többárkolásu sánc telepítésének. Ha Téglás adatai között szereplő alliosi és bruckenaui többárku sáncok hasonló terepalakulások között találhatók, ugy kézzelfogható magyarázatát nyernénk a kivételes megerősítéseknek. Ezekből az adatokból azután további következtetéseket is lehetne levonni. Már Grisellini is emliti ennek a < (b 8 vonalnak legjobb fenntartású szakaszait. amelyeken két vonal is észlelhető, melyeket mindkét oldalról árok véd. és egy harmadik, középen szaladó árok az egészet még két felé osztja. Közelebbi támpontokat azonban nem ad. Mind Grisellini mind Téglás nem látták tisztán a sáncok vonalvezetését. és a «b» vonalat Versecen át Palánkig képzelték. Bizonyos azonban, hogy a többszörös árkolás, mely nem jellemzője valamennyi alföldkörülr sáncnak, de a bánátiaknak sem mindenütt, a terepszakasz különös jelentőségére hivja fel a figyelmet. Ha ezzel a megfigyelő módszerrel az Alföldet körülvevő sáncszakaszokat egész vonalukban áttekintve vizsgáljuk, feltétlenül találunk olyan jellegzetes sajátosságokat. amelyek fogódzópontok lehetnek a homályba vesző eredetkérdés kutatásánál. Összefoglaló térképünkre való első rátekintés parancsolólag irja elő az egységes szemléletet, de ugyanakkor feltűnnek a hangsúlyos részletek, melyek ellentmondásokat is tartalmaznak. A sikvidék területén telepitett. részleteikben még fel nem derített alföldi hosszanti sáncok átlagos méreteiben is jelentkező azonos szerkezeti sajátosságon tul. az eddigi felszíni adatok alapján általánosságban egy kétvonaluság mutatkozik. Mind ez az egységesnek vélhető párhuzamosság, mind a nagyjából illeszkedő tájegységhatárok egy vázlatos, nagy vonalvezetés mellett, összetartozó egésznek mutatják ezeket a lényegükben külön-külön álló csoportokat. Ettől a Dunától a Dunáig terjedő látszólagos egésztől, már első szemrevételezés után. élesen különválnak a bácskai sáncvonalak. A Csörszárkokkal és a két folyóval tökéletesen elhatárolt Duna-Tiszaközén belül szembetűnően lép előtérbe az a bácskai sáncrendszer, mely nemcsak a Dunát mint természetes határt jelöli feleslegesnek vagy elégtelennek, de ugyanakkor ugyanazt teszi a Tiszával is . teljes erővel bizonyítva azt az ellentétet, amely a bácskai sáncok építésének időpontjában ezen terület és a Maros-Duna közötti térség között fennállott. Erre mutat a Backo Petrovo Selo-ig a Tiszával párhuzamosan kiépített sáncvonal. Két magyarázat lehetséges, és több nem: a Tiszáról való partraszállás megakadályozása az egyik, a másik pedig a folyó és a sáncvonal közötti szabad közlekedési irány feltételezése. A Cérna Baránál. az egykori Ferenc csatorna vonalánál, a Telecskai dombokban végetérő duna-tiszaközi hátság nem teszi lehetővé egy hathatós árvédelmi töltés vélelmét. Különben ugyanez az érv szól a Kisrómai sánc vizügyi szempontból történt létrehozásának érve ellen is. Ez a földmű körülbelül felébe osztja a Duna és a magasabb szintek közötti területet. Egyébként ezt az elméletet már Frölich
